2016. április 30-án, szombaton a Főtéren a Karcagi Szakképzési Centrum Kunszentmártoni Gimnáziuma és Szakképző Iskolájának végzősei búcsút intettek a diákévektől. A ballagók a gimnázium és a középiskola épületében is megkapták a tarisznyát, osztályfőnökeik gondolataival léptek ki az iskola kapuján. Pintér Edit osztályfőnök mondott köszönetet és búcsúzott a diákoktól. A továbbiakban az ő érzéseit, gondolatait olvashatják.
„A mai napra készülve sokat gondolkodtam azon, mi kerüljön ennek az ünnepi szónoklatnak a bevezetőjébe. Az évek során megtanultuk, hogy a bevezetőben kell elhangzania a problémafelvetésnek és a témamegjelölésnek. De a mai nap a ballagás napja, ünnepi alkalom, és megfogalmazódott a kérdés bennem, vajon milyen problémát lehet ezzel kapcsolatban felvetni?
A ballagás régi szokás. Az első ilyet a források szerint Selmecbányán rendezték a XVIII. században a Bányászati és Erdészeti Akadémián. Kezdetben csak a főiskolások és az egyetemisták ballagtak, később a középiskolások is, és ma már az óvodásoknak is rendeznek ballagást.
Apró gyermekként még fel sem fogjuk igazán az esemény jelentőségét, nem is értjük, hogy valami éppen véget ér, az életünk egy korszaka zárul le éppen, és talán azt sem értjük, miért morzsol el anya, a nagymama egy-egy könnycseppet a szeme sarkában, mikor mi ott állunk ünneplőben és éppen egy versikét mondunk el nagyon ügyesen.
Később, az általános iskolából ballagva már átéreztétek a ballagás ünnepélyességét, élvezhettétek, hogy a család és a barátaitok figyelme felétek fordul, de az igazi, a nagy kezdőbetűs Ballagás mégis a középiskola végére esik. Ilyenkor nemcsak a középiskolai tanulmányokat zárjuk le, a középiskolai ballagás egyben a gyermekkor lezárása és a felnőtt kor kezdete is.
Múlnak a gyermekévek, nincs visszaút – mondja a dal. Az időben valóban nem lehet visszafordulni. Szép és megszokott dolgokat hagytok most hátra, és valami új, valami ismeretlen felé mentek. Talán kicsit borzongató, időnként ijesztő, valami idegen. Nem véletlen hát, hogy csak ballagunk lassan, komótosan efelé az idegen felé, így lett a ballagás – ballagás.
Kedves Vendégeink, Diákok, Kollégák! Kedves Érdeklődők, akik csak megálltak a tiszteletünkre pár percre a téren!
Nem tudom meghazudtolni Önmagam. Magyar szakos tanárként gyakran hívok segítségül költőket, akik segítenek nekünk kimondani a gondolatainkat. Így tettem most is. Először a mai nap ünnepeltjeihez szeretnék fordulni.
Kedves Végzős Diákok!
Próbáltam kitalálni, hogy mi járhat ma a ti fejetekben. Mi lehet az, amitől ma búcsúztok? Ha sorrendet kellene felállítani, mi kerülne az első helyre, mi az, amitől a legnehezebb megválni? Nem tudjátok, de segítettek nekem ennek megfogalmazásában, és most Varró Dánielt hívom segítségül, hogy ezt tolmácsolni tudjam. Az egyik utolsó tananyagunk volt a Kicsinyke testamentum című verse, ebben hangzik el az alábbi néhány sor:
Egy tanteremben üldögélek,
Befúj a szél az ablakon,
(Hányszor megtörtént ez veletek az itt töltött évek alatt? Hányszor fordult elő, hogy elöl a táblánál a tanár próbálta veletek megértetni a másodfokú egyenlet megoldó képletét vagy a rabszolgatartás problémáját? De hogy lehet erre odafigyelni, amikor a szél befúj az ablakon, jön a tavasz, és ezer meg ezer életbevágóan fontos dolgot kell délután elintézni?) Tehát:
Egy tanteremben üldögélek,
Befúj a szél az ablakon,
Belül már szárnyat bont a lélek,
Kakukk egy őszi hajnalon,
Hittem, hogy lesz oly alkalom,
Mikor szivemre gyűlne minden:
Azt gondoltam, hogy itt lakom,
S lám, mégis el kell mennem innen.
Pedig szerettem idejárni.
Mikor még szinte csillagos
Az égbolt, elindulni, várni,
Hogy jönne már a villamos;
(Ugye előfordult, hogy még látszottak a csillagok, amikor elindultatok kora reggel a buszokhoz vagy a vonathoz?)
Az ember persze hajlamos
Mérgelődni, míg van, a kincsen.
Jaj, minden olyan kajla most!
Silány rímként nyekeg a nincsen.
És aztán választ ad a költő arra, mit szerethet még a diák?
Szerettem szabad lenni, léha,
Lábat lógázni könnyű kedvvel,
Óra helyett sakkozni néha
(Hiába no, gyarló az ember),
Szerettem kicsit késni reggel,
Ha nem matek volt (mert a Harsi,
Ha késnek, bősz akár a tenger,
Épphogy csak azt nem mondja: mars ki!).
Ahogy hallottátok, a diákélet semmiségeiről beszél Varró Dániel ebben a versben, mégis úgy gondolom, a mai napon ezek a fontosak. Sok mindent tanultatok az elmúlt évek alatt magyarból, matematikából, történelemből, gyakorlatot szereztetek a szakmátokban, de valójában ezek a jelentéktelen semmiségek fognak hosszú évekig felidéződni, ha a nálunk töltött időre visszagondoltok, mert ezek segítettek abban, hogy mára megtaláljátok Önmagatokat.
Tisztelt Szülők, köszöntöm Önöket, és mindenekelőtt az édesanyákat Anyák Napja alkalmából!
Önökhöz nem verssel, hanem Böjte Csaba gondolataival szeretnék fordulni. A dévai Szent Ferenc Alapítvány létrehozója szerint a gyermeknevelés sokszor nehéz feladatnak tűnik, de egyúttal életünk legnagyobb kalandja, kár lenne kimaradni belőle. Ha kitartunk, sok csodában lehet részünk, mert a türelem és a szeretet biztosan meghozza gyümölcsét.
Tisztelt Szülők!
Köszönet illeti ma Önöket, mert vállalkoztak erre a nagy kalandra. Elindították ezeket a fiatalokat egy úton, és a segítségüknek, a türelmüknek köszönhetően ma beérett a gyümölcs, és a mai ebédet már nem a gyermeknek, hanem egy fiatal felnőttnek készítették. A csoda megtörtént, és bár arról szól a mai nap a gyermekeik életében, hogy lezárul egy szakasz, nem szakadnak el Önöktől, csak a szerep változik. Már nemcsak Önök lesznek segítség a gyerekek számára, ez a támasz ezután már kölcsönös lesz.
Iskolánk nevében is szeretnék Önöknek köszönetet mondani, amiért hittek bennünk, és ránk bízták gyermekeiket. Reméljük, megfeleltünk ennek a bizalomnak.
Végül végzős osztály osztályfőnökeként a kollégáimnak is szeretnék köszönetet mondani. Mindaz, ami eddig elhangzott, tudom, a másik oldalról nézve másmilyennek látszik.
Hadd hívjam itt is segítségül Csaba testvért, aki szerint a tanár nem egy szépségverseny zsűrije: nem az a dolga, hogy kiválogassa a legjobbakat és a legszebbeket, hanem az, hogy sikerélményt nyújtson és bizalmat ébresszen.
Úgy gondolom, azért illet benneteket köszönet, mert valóban nem a legjobbat és a legszebbet válogatjátok ki, hanem mindent megtesztek azért, hogy az itt előttünk ünneplőbe öltözött fiatalok a jövő héttől kezdve sikeresen szerepeljenek a vizsgáikon.
Tisztelt Vendégeink!
Ha tehetném, minden diákot köszöntenék itt most név szerint is, hiszen itt van az osztályom, akiknek azt a bizalmat szeretném megköszönni, amivel felém fordultak az együtt töltött két év alatt. Itt vannak az érettségizőim, akikkel leküzdöttünk pár akadályt, de hiszem, hogy nem fogok csalódni bennük a vizsgán. És itt vannak a szakmát tanuló diákjaink is, akikkel több kiránduláson is találkozhattam, köszönöm nekik az együtt töltött napokat, emlékezni fogok rájuk.
Név szerint azonban csak az igazán kiemelkedő diákjainkat köszöntöm most, kérem, ünnepeljék őket velem együtt:
Benke József Angol nyelvből szerzett középfokú nyelvvizsgát, a Nagykun Diáksport Viadalon és az iskolai sportéletben négy éven át nyújtott kiemelkedő teljesítményt
Bistyei Bertalan Angol nyelvből szerzett középfokú szóbeli nyelvvizsgát.
Czakó Krisztina Angol és német nyelvből is középfokú nyelvvizsgát szerzett, jeles a tanulmányi eredménye, példamutató a magatartása és a szorgalma, és sokszor segítette szereplésével iskolánkat az iskolai-, városi rendezvényeken.
Csató Csenge Köszöntsük jeles tanulmányi eredményéért, példamutató magatartásáért, szorgalmáért, az osztályközösségben végzett munkájáért, az iskolai-, városi rendezvényeken való szerepléséért, röplabda sportágban a Nagykun Diáksport Viadalon és a megyei diákolimpiai döntőben elért harmadik helyezéséért.
Festő-Hegedűs Benjamin Illés
Példamutató magatartásáért, szorgalmáért.
Gulyás Nóra Angol nyelvből szerzett középfokú szóbeli nyelvvizsgájáért. Az osztályközösségben végzett munkájáért, az iskolai-, városi rendezvényeken való szerepléséért.
Jernei Katalin Kitűnő tanulmányi eredményéért, német nyelvből szerzett középfokú nyelvvizsgájáért, példamutató magatartásáért, szorgalmáért, az osztályközösségben végzett munkájáért, az iskolai-, városi rendezvényeken való szerepléséért, röplabda sportágban a Nagykun Diáksport Viadalon és a megyei diákolimpiai döntőben elért harmadik helyezéséért, az Ifjúsági Vöröskeresztes Alapszervezetben végzett munkájáért.
Kuna József Angol nyelvből szerzett középfokú nyelvvizsgájáért.
Lajkó Bence Angol nyelvből szerzett középfokú nyelvvizsgájáért, a Nagykun Diáksport Viadalon nyújtott teljesítményéért, az iskolai sportéletben végzett négyéves tevékenységéért.
Makara Henriett Az osztályközösségben végzett munkájáért, az iskolai-, városi rendezvényeken való szerepléséért.
Sütő Máté A Nagykun Diáksport Viadalon labdarúgás sportágban elért Nagykun bajnoki címért.
Tigyi Lídia Példamutató magatartásáért, szorgalmáért, a röplabda sportágban a Nagykun Diáksport Viadalon és a megyei diákolimpiai döntőben elért harmadik helyezéséért.
Varga Gabriella Az osztályközösségben végzett munkájáért, az iskolai-, városi rendezvényeken való szerepléséért, a röplabda sportágban a megyei diákolimpiai döntőben elért harmadik helyezésért.
Vass Gabriella Példamutató magatartásáért, szorgalmáért, az osztályközösségben, a diákönkormányzatban, az országos diákparlamentben végzett munkájáért, az iskolai-, városi rendezvényeken való szerepléséért.
Virág Dorina Röplabda sportágban a Nagykun Diáksport Viadalon elért harmadik helyezéséért, az Ifjúsági Vöröskeresztes Alapszervezetben végzett munkájáért.
Oláh Mária (12.I) Az osztályközösségért végzett munkájáért.
Tamási Annamária Röplabda sportágban a Nagykun Diáksport Viadalon elért harmadik helyezéséért, lelkiismeretes közösségi munkájáért.
Nyerlucz Georgina Röplabda sportágban a Nagykun Diáksport Viadalon és a megyei diákolimpiai döntőben elért harmadik helyezéséért.
Hegedűs Róbert A Nagykun Diáksport Viadalon nyújtott teljesítményéért, az iskolai sportéletben végzett tevékenységéért.
Jurás Szabina és Tóth Fruzsina kitartó közösségi munkájáért
Cseh Milán A Nagykun Diáksport Viadalon labdarúgás sportágban elért Nagykun bajnoki címért.
Talmácsi Zoltán A Nagykun Diáksport Viadalon labdarúgás sportágban elért Nagykun bajnoki címért.
Zsigri János A Nagykun Diáksport Viadalon labdarúgás sportágban elért Nagykun bajnoki címért.
Gratulálok nekik mindannyiunk nevében!
Tisztelt Vendégeink, kedves kunszentmártoniak!
Ha figyelemmel kísérik a helyi sajtó, televízió híradásait, tudhatják, hogy iskolánk nagyon sokat küzd azért, hogy középiskola még sokáig működhessen Kunszentmártonban. Búcsúzóul Wass Albert Előhang című versével szeretnék ígéretet tenni arra, hogy ezt a küzdelmet tovább fogjuk folytatni, hogy még hosszú évekig találkozhassunk Önökkel május elején itt a téren:
Volt egyszer egy ember, az ő háza udvarán oszlopot épített az ő Istenének.
De az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette, hanem ezer meg ezer apró csillámló homokszemcséből, és a homokszemcséket köddel kötötte össze.
És az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta és azt mondták: bolond.
De az oszlop csak épült, egyre épült, mert az ember hittel a szívében építette az ő Istenének.
És amikor az oszlop készen állott, az emberek még mindig nevettek és azt mondták: majd a legelső szél összedönti.
És jött az első szél: és nem döntötte össze.
És jött a második szél: és az sem döntötte össze.
És akárhány szél jött, egyik sem döntötte össze, hanem mindegyik szépen kikerülte az oszlopot, amely hittel épült.
És az emberek, akik ezt látták, csodálkozva összesúgtak és azt mondták: varázsló. És egy napon berohantak az udvarára, és ledöntötték az ő oszlopát.
És az ember nem szitkozódott és nem sírt, hanem kiment megint az ő udvarára és hittel a szívében kezdett új oszlopot építeni az ő Istenének.
És az oszlopot most sem faragta márványból, sem nem építette kőből, hanem megint sok-sok apró homokszemcséből, és a homokszemcséket köddel kötötte össze.
Köszönöm, hogy meghallgattak!”
