A kunszentmártoni Helytörténeti Múzeum és a Deák Ferenc utcai Óvoda konferenciát szervezett 2016.június 3-án „Kulturális intézmények az óvodai nevelés szolgálatában; Közös programok, jó gyakorlatok” címmel. Az előadásokat a Múzeumi Látványtárban kellemes, baráti légkörben hallgathatták a vendégek.
A „Múzeumbarát-műhely”, azaz az óvodások színvonalas műsora Bíró Piroska óvónő vezetésével indította a napi programot. Köszöntőt mondott Dr. Pusztai Gabriella, a Kunszentmártoni Általános Művelődési Központ igazgatónője, Wenner-Várkonyi Attila, városunk polgármestere, és Molnár Zsuzsanna, a Deák Ferenc utcai Óvoda óvodavezetője.
Dr. Pusztai Gabriella beszédében elmondta, hogy az intézményi integráció megszületésekor egy olyan óvodával találkoztak, melyben magas színvonalú munka folyt, a pedagógusok a fejlesztést tartották szemük előtt és vállalkozó szelleműek voltak. A múzeum közössége kiváló partnerre talált, és így elindult egy közös szakmai együttműködés, melynek egyik gyümölcse ez a konferencia is. Harangozóné Tóth Éva múzeumpedagógus kezdte a közös munkát az óvónőkkel, később bekapcsolódott Mohácsi Bernadett a könyvtár, és Dobos Annamária a művelődési központ részéről.
Wenner-Várkonyi Attila polgármester hangsúlyozta, hogy nagy öröm számára az intézmény hasznos és jó működése, ami látszik a sikeres rendezvényeken és pályázatokon, hiszen a „Kincses Kultúróvoda” címet is elnyerték 2016-ban. Példaértékűnek tartja, hogy az óvodások sokat járnak a múzeumba és a könyvtárba. Rengeteg élmény éri a gyerekeket, fejlődnek képességeik és otthonosabban mozognak ebben a közegben. Az Önkormányzat folyamatosan segíti az intézményegységek munkáját és hálás a komplexum tevékenységét.
Molnár Zsuzsanna óvodavezető elmondta köszöntőjében, hogy tudatosabban 2012-2013-tól jelentek meg az óvodai nevelésben a közművelődési intézmények programjai, és bekerültek a mindennapokba. A „Kincses Kultúróvoda” pályázat egy jó lehetőség volt arra, hogy a kapcsolatrendszert összegezzék. A konferencia célja, hogy megismertessék egymással az óvodák programjaikat, látható legyen a jó gyakorlat. Szeretnék továbbfejleszteni a programot, és felismerni, hogy melyek a fontos elemek, amelyek beépíthetők az óvodai nevelésbe.
Csiszér Dóra az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezető tanácsosa, múzeumi referense köszöntőjét Dr.Pusztai Gabriella igazgatónő olvasta fel. Csiszér Dóra bonyolította a „Kincses Kultúróvoda programot a Minisztérium részéről. A múzeumok és az óvodák együttműködését rendkívül fontosnak tartja, véleménye szerint igény van a közös gondolkodásra. Szükség van a jelenlegi gyakorlat bemutatására, a tapasztalatok összegzésére és az elérendő célok megfogalmazására. A 2014-20-as Európai Uniós fejlesztési ciklus pályázati lehetőségei részben ezt a célt is szolgálják, bár eddig az iskolás, különösen az általános iskolás korosztályra koncentráltak. Szükséges a 3-6 éves korú gyermekek megszólítása is, a múzeumpedagógiai tematikájú pályázatok tapasztalatai ezt támasztják alá. Ezek beépítésre kerültek a Kultúráért Felelős Államtitkárság múzeumi stratégiájába. Tavaly járásszékhely települési önkormányzatok által fenntartott múzeumokat szólítottak meg azzal a pályázattal, mely az óvodások múzeumlátogatását, rendszeres múzeumpedagógiai foglalkoztatását szolgálta. A „Kincses Kultúróvoda 2016” pályázatra 76 pályamű érkezett, ez az óvodák nyitottságát igazolja. Ennek következtében az Emberi Erőforrás Operatív Program keretén belül azokat a beavatkozási irányokat erősítik a jövőben, amelyek a köznevelés minőségi fejlesztését szolgálják. 2016 nyarán kerül meghirdetésre az a felhívás, mely célja többek között az óvodás gyermekek tanórán kívüli kompetenciafejlesztése, ismeret és tudásgyarapítása a kulturális intézményekben. A pályázó kulturális intézményeknek kötelezővé fogják tenni, hogy a pályázat megvalósításába együttműködő partnerként legalább egy óvodát vonjanak be.
A konferencia lebonyolítását Pató Mária a szolnoki Damjanich János Múzeum osztályvezetője végezte. Első előadónak Bíró Piroskát, a Deák Ferenc utcai Óvoda óvodapedagógusát kérte fel, aki előadásában arra a kérdésre adott választ, hogy „Mit adhat egy múzeum az óvodásoknak, az óvónőnek?” Az óvónő bemutatta az intézményi struktúrát, az óvoda helyét és szerepét a közgyűjteményi és közművelődési intézmények között, majd ismertette a célokat, feladatokat, általános célkitűzéseket. Az óvoda egyik legfontosabb feladatáról beszélt, a szülőföldhöz, lakóhelyhez való kötődés kialakításáról, melyet segít a környezetünkben található értékek felismerése, megőrzése, illetve a helyi hagyományokkal, népszokásokkal való ismerkedés. Véleménye szerint a múzeumi, könyvtári foglalkozásokat megszerették a gyerekek, sok tapasztalatot, ismeretet szereztek, fejlődtek képességeit, és volt lehetőség a tehetséggondozásra. Miközben az óvoda és a múzeum közös programjairól beszélt, elmondta, hogy célok és feladatok kidolgozása érdekében együttműködési tervre van szükség, valamint komplex szemléletű programok kidolgozására, amely ötvözi a helytörténeti ismereteket a képzőművészettel és más művészeti ágakkal. Céljai közé tartozik egy új pedagógiai módszer kidolgozása, mely összehangolja az óvodapedagógiai és múzeumpedagógiai módszereket. Szerinte szükség lenne egy mintaprogram elkészítésére, amely alapot nyújthat a város, a kistérség és a megye óvodáinak hagyományőrző tevékenységeihez.
Kustánné Hegyi Fürtös Ilona szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum múzeumpedagógusa a „Kicsik és nagyik”-ról beszélt. A népi kultúra közvetítésének fontosságát hangsúlyozta, miközben bemutatta a skanzen múzeumpedagógiai feladatait, és a foglalkozások helyszíneit. A családi környezet és őseink szerepét emelte ki a nevelés folyamatában. Ellentétpárokat sorakoztatott fel - régen és ma, kicsik és nagyok -, melyek esetében nem az ellentétet, hanem inkább az összekapcsolódást tartja meghatározónak. Figyelmeztetett is, amikor a szerepjátékokról beszélt, hiszen a mai világ a szolgálatkészség helyett a gyerekek önérzetét neveli. A múzeumi foglalkozások alkalmával, amikor az óvodások, iskolások paraszti kultúrával ismerkednek, tevékenységeket, eszközöket próbálnak ki, és ezáltal önkéntelenül a szolgálatkészségük fejlődik. Beszélt a mesék világáról, a fantáziavilágról, mennyire fontos ez az óvodás korosztálynak, milyen gyógyítóan hat a lelkivilágra. A kenyérkészítés folyamatát, lépéseit is megtanítják a múzeumpedagógiai foglalkozásokon. Ebben a tevékenykedtetésben az értékrend kialakítását hangsúlyozta, hiszen a kenyér elkészítése hosszú és rengeteg munkával járó folyamat. A gyermeknyelv érdekességeire is felhívta a figyelmet, közben módszereket adott át, beszéltette, verseltette a közönséget. Jó tanácsként mindenkit buzdított: Kérdezd meg a Nagyit!, hiszen így ismereteink, tapasztalataink észrevétlenül és bensőséges formában szélesedhetnek.
Harangozóné Tóth Éva a Kunszentmártoni Helytörténeti Múzeum múzeumpedagógusa az óvoda és a múzeum kapcsolatának mérföldköveiről beszélt, amikor bemutatta „A kunszentmártoni múzeum és a városi óvoda közös programjai”-t. A 2013-ban történt intézményi összevonással indult az együttműködés, amely lehetőséget adott egy közös és egyedülálló program kidolgozásához. A tapasztalatszerzéshez és az infrastrukturális háttér megteremtéséhez az Alfa és az uniós projektek segítették az intézmény munkáját. Az Alfa program keretén belül megtörtént a múzeum állandó kiállításának felújítása, és kiegészítették múzeumpedagógiai elemekkel. A „Múzeumok mindenkinek” program a múzeumpedagógiai eszközök fejlesztéséhez járult hozzá. Az „Elfeledett Tiszazug” pályázat segítségével pedig kialakították a Kunszentmártoni Helytörténeti Múzeum tanulmányi raktárát és múzeumpedagógiai szempontból hasznosították. A „Farsangtól farsangig – hagyományok régen és ma” című pályamunkájuk is nyert, majd további két pályázatukkal foglalkoztató és közösségi tereket építettek ki az épületen belül és az udvarban, ezen kívül sokféle eszközt, digitális technikát szereztek be a múzeumpedagógiai és a közművelődési tevékenységükhöz. 2012-ben megalakították a Múzeumbaráti kört az általános iskola alsó tagozatában és elkezdődött az óvodások alkalomszerű látogatása is a múzeumban. Az EMMI pályázati kiírása hozzájárult a járásszékhely múzeumok szakmai támogatásához, melynek célja, hogy az óvodások megkedveljék és aktívan használják a múzeumot. A múzeumpedagógus számára fontos, hogy új múzeumpedagógiai módszereket ismerhessen meg, és cél többek között ezeknek a kidolgozása. Jó érzéssel tölti el, amikor nem csak a gyerekek, hanem a szülők, nagyszülők bevonása is megtörténik, és egész családok jönnek a múzeumba. Fontosnak tartja a változatos múzeumi foglalkozásokat, mint például a mesterségek megismertetése, ha lehet beöltözéssel, a tollfosztás, a tarhonyakészítés, és a kézműves foglalkozások.
Havrilla Sándorné a csépai Vackor Művészeti Óvoda óvodavezetője „Hívogat a múlt” című előadását vetítéssel kezdte. Bemutatta az óvodát, mennyi változtatás, fejlesztés történt az utóbbi időben. A múltidézésre fektették a hangsúlyt, ennek megfelelően egy szabadmúzeumot rendeztek be intézményükön belül, ahol számtalan időszaki kiállítással fejlesztik az odajáró gyermekek képességeit. Az óvodások sokféle tevékenységgel ismerkednek meg, bővülnek ismereteik, tapasztalatokat szereznek. A képbemutató hűen tükrözte mennyire változatos tevékenykedtetés folyik az óvodában, és a gyerekek milyen lelkesedéssel és érdeklődéssel fogadják az új, számukra ismeretlen világot, feladatokat. Fontosnak tartják, hogy első kézből ismerkedjenek a gyerekek a múlttal. A tevékenykedtetés folyamán a régmúltat idézik, és őseink foglalkozásait, hétköznapjait kézzel fogható módon dolgozzák fel a foglalkozásokon. Kis közösségről van szó, a hagyományőrzés, a szokások felidézése bensőséges formában történik. Az óvónők igyekeznek minél színesebben, a korosztálynak megfelelően szervezni a foglalkozásokat, sok választási és mozgási lehetőséggel. Folyamatosan dolgoznak az intézmény fejlesztésén és az óvónők továbbképzési lehetőségeit is igyekeznek kihasználni.
Bekéné Kotvics Edit a lakiteleki Szivárvány Óvoda óvodapedagógusa az óvodások véleményét közvetítette arról, hogy mit gondolnak a múltról. „Szerintem a múlt”című előadása egyrészt az óvodás korosztály nyitottságát mutatta be a kultúra iránt, másrészt az óvoda munkáját a jó gyakorlat egyik kitaposott útján. Szívesen dolgoznak fel különböző témákat, szerveznek nyári témaheteket. Az óvoda fejlesztése során a tehetségműhelyek kialakítását tartották szem előtt, ahol az óvodások játékos képességfejlesztése, ismeret és tapasztalatbővítése folyik. Az óvoda szívesen és jól begyakorolt módon dolgozik együtt különböző kulturális intézményekkel. Nagyon fontosnak tartják, hogy minél korábban elkezdjenek a gyerekek ismerkedni a kultúra minden területével ezért a kiválóan képzett óvónők a mindennapjaikba beépítették a kulturális intézményekkel való találkozásokat. Különösen jó a kapcsolatuk a helyi Petőfi Sándor Művelődési Házzal, a Községi Könyvtárral, a Népfőiskolával, a Ciróka Bábszínházzal, a Pulai Helytörténeti Gyűjteménnyel, a Tőserdei Pálinkaházzal, a Mákvirág Galériával és nem utolsó sorban előszeretettel hozzák óvodásaikat a Kunszentmártoni Helytörténeti Múzeumba is.
Dr. Erdeiné Gergely Emőke a békéscsabai Lencsési Óvoda intézményvezetője „A kultúra felemel – a kultúra felnevel” című előadásában, az óvoda sokszínű kulturális életét mutatta be. A művészeti nevelés került előtérbe az óvodás korosztály fejlesztése során. Foglalkozásaikon az alkotás örömét igyekeznek átadni, miközben a kreativitás, az esztétikum fontosságát hangsúlyozzák. Emellett az anyanyelvi nevelés, a helyes kommunikáció kialakítása kap hangsúlyt. Felhívta a figyelmet a mintaadás szükségességére, hiszen az óvónők lemásolandó példaként, állnak a gyerekek előtt, legyen szó foglalkozásokról, intézménylátogatásokról, mindennapi élethelyzetekről. Az óvoda kapcsolatrendszere a szülőkre, a társadalmi intézményekre, a közművelődési és kulturális intézményekre terjed ki. Tehetségnapokat tartanak, ilyen például a „Mutasd meg magad” program. Az olvasás megszerettetése is a célok között szerepel, ezért rendezték meg a „Könyv napja – Nagymama mesél” bemutatójukat. Kultúrához kötődésüket bizonyítja még a színházi világnapon való mesejátszásuk és a magyar költészet napján a 24 órás versfelolvasás. Élnek a flashmob kínálta lehetőséggel, így szerveztek például hóemberépítő versenyt. A mozgásos tevékenységet is kulturális oldalról közelítették meg, a táncművészet napját egy néptánc előadással ünnepelték.
Csúri Ferencné a jászszentlászlói Szent László Óvoda és Bölcsőde intézményvezetője „A néphagyomány és a kultúra kapcsolata” című beszámolójában a kultúra terjesztésének ügyét támogatta, hiszen a művészetre nevelés már az óvodában elkezdődik. Véleménye szerint a néphagyomány a legalkalmasabb a magyar kultúra megismertetésére, és nem utolsó sorban ez a legfőbb összetartó erő. Kunság, jászság is vagyunk, ennek a kultúrának a gyökereit kell kutatni, továbbadni. Megvalósítása az úgynevezett „Jeles napokon” történik, és a komplexitásra törekszenek. Bemutatják a dolgos hétköznapokat, például Lőrinc, Mihály vagy Ferenc napján, megünneplik a tájjellegű dolgos hétköznapokat is, ilyen a szüretelés. Rendszeresen szerveznek táncházat, játszóházat, a mozgás örömére itt minden gyermek rátalál. Sokoldalúan képzett óvónők dolgoznak az óvodában, a továbbképzések nagyban segítik őket az új módszerek megismerésében, bevezetésében. Támogatják a nagycsaládos rendezvényeket, ezért a NOÉ találkozót 2003-ban megszervezték a hazai óvodapedagógusok számára, majd 2013-ban egy nemzetközi szakmai összejövetelt rendeztek. Partneri kapcsolatot ápolnak Székelyudvarhellyel, Temesvárral és Kishegyessel, és a kistérségi együttműködés is jól működik.
Pirók Mónika tehetségfejlesztő Szolnokról érkezett, „Kincseink tegnap és ma” című előadásában beszélt a régi és új találmányokról. A tehetség felismerést összekapcsolta a tehetségfejlesztéssel. Elmondása szerint először szükség van a tehetség meghatározására, majd azonosítására, végül fejlesztés történik. A múzeumpedagógiai eszközökkel is erősíthető az egyén hét egymástól független intellektuális képessége: a logikai-matematikai, a nyelvi, a testi-kinesztetikus, a térbeli, a zenei, az interperszonális és az intraperszonális tehetségterületek. Az a véleménye, hogy a tehetség elsősorban személyiségjegyek, kreatív tulajdonságok összessége. Fontosak a nem intellektuális tényezők. Ezek azok a személyes képességek, amelyek egy személy karakteréhez, egyéni jellemvonásaihoz kötődnek: önkép, motiváció, feladat-orientáció stb. Ha szeretnénk felismerni egy gyermek tehetségét, figyeljük viselkedését, ehhez hét szempontot tart fontosnak az előadó: alacsony monotónia tűrés, kihívás hiányában rendbontás, szokásoktól eltérő észlelés, fáradhatatlanság, gyors reakció, alkotási vágy, hajlam az autoritás megkérdőjelezése.
A konferencia végén Pató Mária és Dr. Pusztai Gabriella megköszönte az előadók munkáját, és örömmel konstatálták, hogy sok új ismerettel gazdagodtak és hasznos volt minden jelenlévő számára, hogy az óvodák életébe és a közművelődési intézményekkel való közös projektekbe betekintést nyerhettek.
Czakó Gabriella
