Történész konferencia Kunszentmártonban

Történész konferencia Kunszentmártonban

2016. november 25-én a Kunszentmártoni Polgári Kör rendezésében történész konferencia tartására került sor a Városháza dísztermében annak kapcsán, hogy november 21-én múlt 100 éve I. Ferenc József osztrák császár, valamint magyar és cseh király halálának és December 30-án lesz 100 éve aannak, hogy dédunokaöccsét, a Szent II. János Pál pápa által 2004. Október 3-án boldoggá avatott IV. Károlyt magyar királlyá koronázták. Köztudott tény, hogy I. Ferenc József nemzeti történelmünk leghosszabban regnáló uralkodója volt, míg IV. Károly Magyarország legutolsó királya, s uralkodásuk 7 évtizede alatt olyan sorsfordító események következtek be az európai nagypolitikában amelyek máig hatóan meghatározzák a magyarság sorsát.

A konferencia meghívott előadói a 2014-ben létrehozott és professzor  Dr. Szakály Sándor által vezetett VERITAS Történetkutató Intézet fiatal tudományos munkatársai voltak, akiknek a dualizmuskori magyar történelem kutatása a szakterületük, s akik az ország különböző részeiről érkeztek városunkba a centenáriumi megemlékezés alkalmából. Név szerint: Dr. Anka László Tápiószecsőről,  Dr. Ligeti Dávid Gödről és Schwarczwölder Ádám Pécsről.

A konferencia nyitányaként a Monarchia himnusza hangzott el, amelyet korhű, első világháborús uniformisokba öltözött szolnoki hagyományőrző urak: Kiss M. Jenő Béla, fia, Kiss M. Viktor és Pusenszki Ferenc katonai tisztelgése emelt ünnepélyessé. Kiemelendő, hogy a császári himnusz, amelyet 1797-ben a zeneirodalom egyik óriása, Joseph Haydn zenésített meg, nemcsak az I. Ferenc Józsefre emlékezés okán csendűlt fel, hanem nagyapja, I. Ferenc osztrák császár (1792-1835) tiszteletére is, ő adományozott ugyanis Kunszentmártonnak mezővárosi (:oppidum = fallal nem védett város:) rangot 1807. Július 31.-én.Ezt követően Fazekas János alpolgármester úr köszöntötte a konferencia résztvevőit és a vendégeket, majd a konferenciát felvezető mondatok után a rendezvény érdemi része következett. Az első előadó, Dr. Anka László Ferenc József uralkodásának 1867-ig, azaz  a kiegyezésig terjedő szakaszáról, a neoabszolutizmus időszakáról  tartott előadást “ Ferenc József, a zsarnok” címen. Világos, részletgazdag, kivetítőn is követhető előadásában a következőkről volt szó: az 1848 márciusában kirobbant magyar forradalom törvényes forradalom volt, mivel annak követeléseit az un. Áprilisi törvények formájában az uralkodó, V. Ferdinánd szentesítette. A bécsi udvari körök azonban az “új rendet” nem kívánták elfogadni és 1848 szeptember végétől egyrészt fegyverrel léptek fel ellene, másrészt pedig a birodalom érdekében olyan uralkodót akartak látni a trónon, akit nem kötöttek a forradalomnak tett engedmények és alkotmányos igéretek, azaz nem kompromittálódott az ő szemükben. Ezért mondatták le V. Ferdinándot és léptették trónra 1848 december 2-án a 18 éves Ferenc József főherceget, aki szigorú és céltudatos neveltetése révén megtanulta, hogy az Isten kegyelméből ráruházott hatalom megtartása trónra lépése pillanatától mindenek felett álló szent kötelessége. Ezért az udvar fegyveres fellépése folytán kibontakozott magyar szabadságharc orosz cári segítséggel történt leverése után a Ferenc Jószsef elnökletével megtartott első minsztertanács ,- pontosan egy héttel a világosi fegyverletétel után,-  kimondotta, hogy mindazokat, akik 1848 október 3.-a(:az országgyűlés uralkodói feloszlatása:) –után katonai, politikai vagy közigazgatási szerepet vállaltak Magyaroszágon, hadbíróság elé kell állítani. Ezzel vette tehát kezdetét a báró Julius von Haynau táborszernagy vezette kegyetlen megtorlás, amelynek mértékéről(1849 és 1850 között 111 kivégzés, köztük gróf Batthyány Lajos miniszterelnök kivégzése,amely nyilvánvaló politikai gyilkosság volt, 1200 börtönbüntetés,cca. 50.000 kényszerbesorozás), az érintett társadalmi csoportokról és személyiségekről (arisztokrácia,valamint  egyházak elleni megtorlás,mintegy 300 katolikus pap több éves börtönbüntetésre ítélése, köztük a korábban városunkban is szolgáló báró Bémer László nagyváradi püspök esetében) részletes adatok sokasága került bemutatásra, amit ennek a cikknek a keretében értelemszerűen nem lehet teljességgel felsorolni. Ferenc József 1854-ben, a bajor Wittelsbach-házból származó Erzsébettel (: Sisi:) kötött házassága alkalmából hirdetett csak amnesztiát a szabadságharccal kapcsolatban.

Haynau bukását (1850) követően is érvényben maradt azonban a zsandárterror, amely a herceg Schwarzenberg féle un. “jogeljátszás” tételéből következett: miután a magyarok fegyvert fogtak a Habsburg-ház ellen, majd 1849 áprilisában trónfosztottnak is nyilvánították, ezért Magyarország elvesztette azt a jogát,hogy a saját országterületén  önmaga rendelkezzen. Az önkényuralmi koncepció tehát a császár abszolút, azaz minden korlátozástól mentes hatalmának visszaállítása mellett a birodalom egységének helyreállítását és Magyarországnak az ausztriai birodalomba valójában osztrák tartományként való beolvasztását célozta meg Magyarország közjogi különállásának felszámolásával. Ennek jegyében az 1851 végén kiadott un. Szilveszteri Pátens kinyilatkoztatta a császár egyeduralmát, s ennek megfelelően a kormányzásban a birodalmi centralizáció olyan foka valósult meg, mint soha korábban. Ezzel kezdődött meg ténylegesen a neoabszolutizmus időszaka. Ferenc József 1852-ben saját kezébe vette a kormányzást , de a tapsztalatlan császár a kül- és belpolitikai problémákkal nem tudott megbírkózni. A Magyar nemzet részéről már kezdettől fogva megnyilvánult, majd egyre fokozódó passzív ellenállással egyirányba hatott a birodalom elhibázott külpolitikája is, amely 1856-tól nemzetközi elszigetelődéshez és ennek következményeként katonai vereségekhez (:Magenta, Solferino – 1859, majd Königgratz -1866:) vezetett Lombardia és Velence elvesztésével, illetve a Német Szövetségből való kiszorulással.

Mindezek a kudarcok I. Ferenc Józsefet arra kényszerítették, hogy meggyőződése ellenére fokozatosan enyhítsen a neoabszolutista uralmi rendszer szigorán (:Októberi Diploma, 1860,- Februári Pátens,l861:), 1866 után azonban kénytelen volt belátni azt is, hogy a birodalom nagyhatalmi státuszának megőrzése, amellyel uralkodói hatalmát is biztosíthatta, csak a magyarokkal való kiegyezés útján lehetséges. Magyar részről, mint ez köztudott, Deák Ferencnek, a magyar politikai elit legnagyobb belső támasszal rendelkező vezetőjének volt meghatározó szerepe az 1848-as törvények uralkodói elismeréséhez ragaszkodó következetes politikájával és különösen a Pesti Naplóban 1865 áprilisában megjelent és a kiegyezés szempontjából döntő fontosságúnak bizonyult Húsvéti Cikkében a Pragmatica Sanctio jogfolytonnosságára alapított értekezésével.Az önkényuralom majd 15 éves időszaka ezzel lezárult.

Dr. Anka László nagy tetszéssel fogadott előadását a konferencián közreműködő Szűcs Miklós népénekes-népzenész első fellépése követte, aki a nemzetnek az Aradon kivégzett tábornokok iránt érzett, soha el nem múló fájdalmát idézte meg szívszorító  előadásban nagy sikerrel. Rögtön utána hangzott el  Ferenc József kedvelt tábornagyának, Radetzky grófnak az emlékére id.Johann Strauss által komponált Radetky mars, mintegy utalással a kiegyezés után békés időszakra.

A konferencia soron következő előadója  Schwarczwölder ÁdámFerenc Jószsef, az alkotmányos király “ címmel tartott előadásában a kiegyezés ügyében folytatott tárgyalásokról beszélt, utalva arra, hogy az adott politikai és társadalmi-gazdasági körülmények között Magyarország teljes függetlensége nem volt megvalósítható, s az egyedül járható utat ebben az irányban kizárólag a Ferenc Józseffel való megegyezés, azaz a Habsburg házzal való kigyezés jelentette. Ilyen értelemben tehát a császár és a magyar nemzet egymásra volt utalva, ha ellentétes érdekek összeötvözése valósult is meg a kiegyezésben,- ugyanis a legszilárdabb államszerkezetet a birodalom népei közüli kettőre támaszkodás garantálta. A tárgyalások eredményeként Ferenc József 1867. Február 17.-én nevezte ki gróf Andrássy Gyulát (:az “in effigie” szép akasztottat:) magyar miniszterelnökké, a  magyar kormány tagjainak kinevezésére pedig pár nappal később került sor. A közösügyi javaslatot a képviselőház  március 30.-án fogadta el. Ezek után  1867. június 8.-án került sor Pest-Budán Ferenc József és felesége Erzsébet Magyarország és társországai királyává és királynéjává történő megkoronázására. A Magyar Szent Koronával történt megkoronázásával I. Ferenc József legitim, azaz törvényes és alkotmányos királya lett Magyarországnak, s ez szükséges és elengedhetetlen feltétele volt annak, hogy a kiegyezés feltételeit tartalmazó 1867.évi XII. törvénycikket, majd az ehhez szorosan kapcsolódó törvénycikkeket is szentesíthesse a magyar törvények szerint.

Ez a törvény a Habsburg birodalmat úgy szervezte át, hogy az addigi centralista abszolut uralmi állam helyett létrehozta az 1868-tól Osztrák-Magyar Monarchia néven működő kétközpontú dualista államot, amelynek mindkét országában a kormányzás a parlamentarizmus elvein alapult. Magyarország ezáltal közjogilag önálló állam lett, saját önkormányzattal. A közösnek nyilvánított ügyeket (külügy,hadügy és pénzügy) közös miniszterek vitték, akik a két parlament által választott delegációknak és az uralkodónak tartoztak csak  felelősséggel. Ferenc József ettől kezdve alkotmányos uralkodóként szigorúan tartotta magát a törvényekhez és mivel a kiegyezés megtörténtét élete legfontosabb politikai eredményének tekintette, ellenállt minden olyan kisérletnek, amely a dualizmust föderatív alapon kívánta volna átalakítani.

1867 után politikai  szerepe és hatalma viszont változatlanul megmaradt, mivel a hadügyek és a külügyek irányítása, mint az abszolutizmusból átmentett felségjog, a kezében maradt és az osztrák és a magyar kormány az ő előzetes jóváhagyása nélkül az ilyen tárgyú kérdésekben nem terjeszthetett törvényjavaslatot a  parlament elé. 1867 utáni uralkodásával megpróbálta feledtetni a megelőző másfél évtized elnyomó szigorát is, ami lényegében véve sikerült. Ebben viszont meghatározó volt az a körülmény, hogy a kapitalizálódási folyamattal hatalmas  méretű gazdasági fejlődés indult el, amely először nyújtott reményt arra, hogy Magyarország megkezdheti a felzárkózást a fejlett Nyugat-Európához. A világháború zivatarából visszatekintve ezek az évtizedek jelentették az un. boldog békeidőket Magyarországon. Bár a századvégen a nezetiségek megerősödése kikezdte a dualizmus rendszerét, Ferenc József személye, mint a birodalmat összetartó erő révén az Osztrák-Magyar Monarchia komoly tényező maradt Európa politikai térképén az I. világháború kitöréséig. Kétségtelen tény tehát, hogy I. Ferenc József császár és király meghatározó személyisége volt a kor magyar  történelemének!

Schwarczwölder Ádám nagyívű és a dualista kormányzás mibenlétét részletesen elemző nagy sikerű előadását követően, a Ferenc Józsefi korszak végét idéző zeneszámként ismét Szűcs Miklós úr és fia, ifjabb Szűcs Miklós egy virtuóz jászsági verbunkot szólaltatott meg hegedűn nagy átéléssel és a hallgatóság méltán lelkes tetszésnyilvánításától kisérve.

A konferencia szünetet követő második részében Dr. Ligeti DávidAz ismeretlen reformer, IV.Károly” címmel felettébb érdekes előadást tartott IV. Károly király kevésbé ismert modernizációs kisérleteiről úgy a katonai, mint a közpolitikai viszonyok területén. Károly irányítási stílusa gyökeresen eltért Ferenc József  gyakorlatától, ui. Ő “mozgó uralkodó”volt, uralkodásának szűk 2 esztendeje alatt 80.000 km-t  tett meg a frontokon és a hátországokban és felvetette a dualista rendszer korrekcióját is. A Monarchia hadseregének legmagasabb rangú parancsnokai között radikális személycseréket hajtott végre, a katonai közigazgatásban pedig szorgalmazta a magyar nyelv használatának intenzívebbé tételét. 1917 májusában  felvetette a haderő teljes reformját, 1918 januárjában pedig indítványozta az önálló magyar nemzeti haderő felállítását is – a főtisztikar elképedésére. A belpolitikában az általános választójog bevezetése mellett állt ki és a demokratizálódás irányába ható lépéseket sürgetett. 1918. Október 16.-án császári manifesztumot adott ki, amelynek értelmében a Monarchiát egyenrangú államok szövetségévé ( föderáció) akarta átalakítani. Ez a tervezete már nyilvánvalóan elkésett volt, mivel a nemzetiségek többsége antant támogatással a birodalmon kívüli önálló államban gondolkodott. Károly a trónra lépésekor már tulajdonképpen kész helyzetben vette át a hatalmat és 1917-ben, az Amerikai Egyesült Államok  hadba lépésével a világháború kimenetele véglegesen eldőlt, tervezett reformlépései megvalósítására sem idő, sem pedig fogadókészség nem mutatkozott, külön békekötési kezdeményezései pedig rendre kudarcot vallottak a háborús győzelem tudatában ellenérdekelt nyugati szövetségesek vezetőinél.

A rendkivül tartalmas, magas színvonalú, de a hallgatóság által is követhető előadások után a fiatal történészek a felvetett néhány kérdésre adtak kimerítő válaszokat, majd a több, mint 4 órás időtartamú konferencia a Szózat eléneklésével zárult.

A konferencia délelőttjén és időtartama alatt a városháza emeleti folyosóján elhelyezett vitrinekben az érdeklődők a Kunszentmártoni Gyűjtőklub tagjainak és Kiss M. Jenő Béla úrnak, a Károly király relikviáira szakosodott gyűjtők – stílszerűen – koronázatlan királyának dualizmuskori emléktárgyait – emléklapokat, koronázási zsetonokat, emlékvereteket, képeslapokat és különböző egyéb ritkaságokat tekinthettek meg.

A konferencián megjelentek közül megemlítem Fazekas János alpolgármester urat,  Dr. Bodor Brigitta Tímea úrhölgyet, a kormányhivatal veztőjét, Józsa László tanár urat, városunk országosan is ismert és elismert kimagasló tudású helytörténészét, Veres Károly nagytiszteletű evangélikus lelkész urat, Benke Tibor urat, a Kunszentmártoni Gazdakör elnökét, minden rendezvényünk legnagyobb mecénását, Márkusné Tóth Erzsébet történelemszakos és Pintér Edit magyarszakos középiskolai tanárnőket,   Hegedűs Kriszitán történész, muzeológus urat, Kissné Fehér Edit muzeológus és Harangozóné Tóth Éva

muzeumopedagógus hölgyeket, Réz László nyugalmazott polgármester urat, Szabó Tamás urat, a Kunszentmártoni Gyűjtőklub vezetőjét és Dr.Szabó Lucia Mária fogszakorvost és nekik, valamint minden konferenciánkon megjelentnek ezúton is tisztelettel mondunk köszönetet a részvételért. Hálás köszönet illeti a Kiss M. Jenő Béla úr által vezetett szolnoki hagyományőrző urakat és ismételten megköszönjük a szives közremüködést, amellyel a konferenciánk rangját emelték.

Megkülönböztett tisztelettel mondunk köszönetet a VERITAS Történetkutató Intézet neves főigazgatójának, Dr. Szakály Sándor professzor úrnak, hogy az Intézet részéről a konferencia megrendezésére irányuló kérésünket felkarolta, s ennek révén tudományos munkatársai ezt a rangos konferenciát Kunszentmártonban megtartották, s amelyet  Dr. Anka László, Dr.Ligeti Dávid és Schwarzwölder Ádám uraknak ezuton is tisztelettel megköszönünk.  

Hasonlóan nagy elismeréssel mondunk köszönetet a konferencián közreműködő Szűcs Miklós népzenész úrnak és kedves fiának, ifjabb Szűcs Miklósnak  felkérésünk elfogadásáért és a tisztelt vendégeinket és a hallgatóságot is lenyűgöző virtuóz előadásukért.

Ugyancsak tisztelettel mondunk köszönetet Udovecz György úrnak, az 1996-ban létesült “Szolnok” Magyar Királyi Honvéd Hagyományőrző Alapítvány elnökének, aki a konferencián dekorációként használt Monarchia zászlót rendelkezésünkre bocsátotta, amelyet egyébként a rendezvényen jelenlévő Pusenszki Ferenc úr készített. Köszönettel tartozunk továbbá Rácz István békésszentandrási fényképész úrnak, aki a rendezvényünk fontos pillanatait kiváló minőségű  felvételekkel örökítette meg a helytörténetünk számára.

 Utoljára, de nem utolsósorban megköszönjük városunk polgármesterének, Wenner-Várkonyi Attila úrnak és Dr. Hoffmann Zsolt jegyző úrnak, hogy a konferencia megtartására városunk legméltóbb helyén kerülhetett sor, s ennek folytán a Polgármesteri Hivatal részéről a rendezésben nagy segítségünkre lévő Soós Emese titkárnőnek és Lapis Károly úrnak is ezuton mondunk köszönetet. Itt mondunk továbbá hálás köszönetet az önzetlen, igaz magyar szívvel és lélekkel a berendezésben főszerepet vállaló Szabó Tamás úrnak is, akinek a segítsége nélkül a terem berendezése nem jött volna létre, amiben ugyancsak  köszönet illeti Fülöp Miklós Jánost is a császári zászló rögzítésének biztosításáért. Köszönetünket fejezzük ki vitéz Víg László úrnak a dekorációs előmunkálatokhoz nyújtott segítségéért és természetesen köszönettel tartozunk mindazoknak, akik valamilyen módon munkájukkal hozzájárultak a konferenciánk sikeres lebonyolításához.

Egy fontos megállapítás szerint a történelem szerződés a holtak, az élők és a még megszületendők között, s értelemszerűen az élők felelőssége, hogy a NEMZET EMLÉKEZETE fennmaradjon ! Konferenciánk ennek, a magyar megmaradást szolgáló erkölcsi kötelezettségünknek kívánt a magunk lehetőségeivel és a VERITAS Történetkutató Intézet tudományos munkatársai segítségével eleget tenni!

Dr. Szabó János

Polgári Kör Kunszentmárton

A konferencia képei az alábbi linken megtekinthetőek. 

A hozzászólások nem engedélyezettek!