Országos eredményeket értek el a táncosok
Szabó Gyula Művelődési Központ. - Szerda délután. - Három korcsoport. - Egy táncoktató. - És sok értük rajongó kisgyerek.
Ez a pillanat fogadott, amikor meglátogattam őket interjúkészítés céljából a március 19-én az V. Abigél Táncfesztivált követően, ahonnan két ezüst és egy bronzérmet zsebelt be Belovai Zoltán Tánciskolája.
A nagyszerű eredményt követően a Tánciskola vezetője, Belovai Zoltán, kinek 14 éve az élete a tán, mesélt az elmúlt félév eseményeiről.
Szegeden születtél, mégis hogyan kerültél városunkba?
B.Z.: Faragó Sándor, a Szent Márton Társulat vezetője és rendezője keresett fel, hogy segítsek a Mamma mia musical koreografálásában. A közös munka hozta magával a táncoktatás gondolatát. Meghirdetésre került és ősztől igény lett arra, hogy Kunszentmártonban maradva, a szenvedélyemnek élhessek és tovább adhassam ezt az életérzést, mely hosszú évek óta az életem része.
Mi történt fél év alatt? Hogyan lett ebből a kezdeményezésből országos verseny eredmény?
B.Z.: Jelenleg 35 táncos jár hozzám, akik három csoportba táncolnak: mini, junior és ifjúsági csoport. Az Abigél Táncfesztivál egy országos kétnapos verseny, ahol több, mint 1200 táncos mérte össze tudását. Nívós zsűri gárdát állítottak össze, ami egy versenyen kiemelt fontossággal bír.
Decemberben volt egy karácsonyi gálátok. Mennyit fejlődtek azóta a táncosok? Miben lehet ezt mérni?
B.Z.: Hatalmas a fejlődés és a változás. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az országos versenyről elhozott érmek. A táncosok testtartása, testkommunikációja, mozgástér érzékelése ugrásszerűen változott. A változás legnagyobb oka szerintem a számtalan próbán és gyakorláson kívül, az a mérhetetlen szeretet és összetartás, ami minden csoportomban működik. Kis családként éljük a mindennapokat.
Mire tanít, mit ad a tánc egy táncos életének?
B.Z.: Magabiztosságot, kitartást és hitet ad Önmagunkban. Az ifjúsági csoportnál figyelhető meg igazán a gátlások levetkőzése, a maszkok levétele és a komfortzóna elhagyása. Fantasztikus érzés azt látni, ahogyan az emberek kinyílnak.
Az ifjúsági csoport tagja Makula Beáta, aki az elejétől kezdve törzstag. Őt kérdeztem arról, hogy mit adott neked a tánc az elmúlt fél évben?
M.B.: Az első és legfontosabb, hogy Zoli személyében egy fantasztikus ember barátságát kaptam. Olyan értékek kerültek elő az életembe, melyek mellett a mai világban elmegyünk. Többek között az emberek közötti bizalom, az összetartás és a mérhetetlen szeretet, amiért nem győzök hálásnak lenni. Mit ad nekem a tánc? Önmagam kifejezése, a szenvedélyem.
Milyen volt a táncfesztivál? Milyen érzéseket éreztél, amikor kezdő táncosként léptél a színpadra?
M.B.: Életem egyik legcsodálatosabb és legnagyobb élménye volt. Izgalommal, de annál nagyobb szenvedéllyel mutattuk meg tudásunkat. Az eredmény felülmúlta azt, amire számítottam. Újra és újra hallani a nevünket, kupával a kezünkben, erről nem is álmodtam.
A mini csoport tagjaival is készítettem interjút, de a csipet-csapatnak annyira egybehangzó válaszaik voltak, hogy lehetetlenség kiemelni egy-egy gyermekhez köthető mondatot. Mindannyian egyöntetűen extázist éltek át a táncfesztiválon. Belovai Zoltánról, mint tánctanárról őrületes sikoltozás közepette a következők hangzottak el: „Imádom.” Szeretem, amikor humoros és amikor próbál komoly lenni.” Olyan energiák áramlottak a kicsikből az élményeik mesélése közben, hogyha másért nem ezért biztosan megéri csiánlni!
A Belovai Tánciskola minden héten szerdánként fél 5-től a Szabó Gyula Művelődési Központban várja az újonnan csatlakozókat.
Herczeg Renáta
