Szabadság , vagy szabadosság?
Mindenki szereti a szabadságot, ez nem kérdés. De hogyan maradhatunk meg a szabad életet gyakorolva a helyes úton? Ez bizony nem egyszerű, nagyon sok veszély fenyegeti az embert. Ma a világias szemlélet arra ösztönöz, hogy minél többet birtokoljunk. Ennek érdekében sokszor esünk – a szabadságot emlegetve – csapdába. Számtalanszor olyat kívánunk, sőt teszünk, amit nem szabad, ami már bűn, - csak a magam akarata érvényesüljön, még akkor is, ha az a másik ember kárára van. Hogyan tudunk eligazodni ebben a kérdésben, mihez, kihez igazodjunk? Pál apostol a galatabeli híveihez így írt az 5. levélben: „Mert ti, testvéreim, szabadságra vagytok elhívva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak.”
Milyen ez a szabadság? Minden esetben a szeretet által vezéreltetett. Szabadon akarom szeretni a mellettem élőt, csak jót akarni, nem bántani őt. Mint keresztény embernek az a kötelességem, mert Jézus, aki a SZERETET, arra tanít Pál apostolon keresztül is, hogy én is így éljek. Minden ember, hitetlen, vagy hívő, a szerint ítéltetik meg már ezen a földön, és majdan az Úr előtt is, cselekedetei szeretetből fakadók volt-e? A test nagy úr, sokat tud kérni. Szabadságunk gyakorlásához hozzátartozik az is, hogy fékezzük testünk követeléseit. Nagy csapda az érzékek kívánsága, sokszor ejt rabságba általuk a Sátán. Eltérít a kísértő a szabadság útjáról, s észre sem vesszük, máris a szabadosság széles mezejére járunk. Ennek következtében már gát a másik embert tisztelni, megbecsülni, szeretni, mondván, én azt teszem, amit akarok! Pedig az ember, aki Isten legjobb teremtménye, abban különb a körülötte élő világtól, hogy TUD KÜLÖNBSÉGET tenni szabadság és szabadosság között, mert tud gondolkodni. Rajtunk múlik, hogy ez a tény tükröződik-e életünk cselekedetin keresztül, vagy sem. Ehhez ad segítséget Isten, aki pünkösdkor elküldte a Szentlelket. „Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.” (2Kor. 3,17.) Kérjük hát bátran, hittel!
Laurinyecz Pál
