Ëgy ëmbör mög ëgy asszony
Dezső Dóra és Szűcs Miklós Ëgy ëmbör mög ëgy asszony – történetek, mesék, dalok férfiról, nőről, házasságról című előadása kapcsán kérdeztem a páros hölgy tagját, Dezső Dórát.
- Honnan jött az előadás gondolata?
- Már régóta foglalkoztat ez a téma, a férfi-nő kapcsolata a házasságban, de nekünk mindig kell egy adott esemény, ami arra ösztönöz, hogy el is készüljön az előadás. Ilyen volt a „Nagyhét”-nél a barantások és Lászlóffy Béla felkérése, az „Ëgy embör mög ëgy asszony”-t pedig a kunszentmiklósi Tavaszi Versünnepre készítettük, ahová Tóth Péter Lóránt versvándor barátunk hívott minket.
- Miért tartja fontosnak a férfi és nő kapcsolatáról beszélni?
- Ez mindenkit érint, s ez alatt a „legvékonyabb a jég”. Feje tetejére állt a világ, a holtomiglan-holtodiglan csak az első problémáig tart, ahol mindkét fél megretten, s már jön is a szakadás. S azt gondolják, majd mással könnyebb és szebb lesz. Pedig nincs annál erőt adóbb felismerés, mint mikor évtizedek múlva visszatekintve azt látjuk, hogy mindent meg tudtunk oldani együtt, s a küzdelmek, keserűségek mellett mennyi szépséget kaptunk. Nincs házasság gödör nélkül, csak az a kérdés, sikerül-e kimásznunk belőle, s besározódva vagy főnix madárként, megújulva tudunk tovább menni.
- Hogyan történik a versek, zenék összeválogatása?
- Először a műsor címe születik meg, ami aztán behatárol és nem is enged elkalandozni, s ebben az esetben meghatározta a forrást is. Vannak szövegek, amiket évek óta ismerek, s ezek szerint csendben várnak bennem, és vannak gyűjtések, amikben bátran keresgethetek a téma szerint. Néha csak egy-egy szó, gondolat van meg, amiről úgy érzem, hogy annak helye lesz az összeállításban, s annak mentén indul el a keresés. Amikor a prózai rész nagyjából elkészül, akkor jön Miklós a zenékkel, dalokkal, hangokkal. S természetes volt, hogy ebben a műsorban a mesék is az övéi lesznek. Ami, minden alkalommal nekem is élmény, mert még kétszer ugyanúgy nem mondta el őket. Aztán mindig akad, amitől bármennyire fáj is, de meg kell válni, mert nem erősíti a többit. Arra meg igyekszünk figyelni, hogy ne menjünk túl 50 percen, mert inkább kevesebb legyen, mint feszengjen a közönség.
- Milyen üzenetet szeretnének közvetíteni?
- A népköltészet alkotásai – mesék, balladák – abba a világba visznek vissza minket, amit még kerek egésznek láthattunk, gondolhattunk. Ahol még tudták a megoldást a válságokra, s inkább javították, s nem eldobták azt, ami elromlott. Saját magunkat is erősítjük, hogy minden helyzetben kell lennie megoldásnak, feloldásnak, megbocsátásnak. Csak azt tudjuk közvetíteni, amiben mi is hiszünk. Megtapasztaltuk az újrakezdés nehézségeit és örömeit, s az újra és újra egymásra találás reményteliségét. Azt a képességet, hogy bár nem lehet folyamatosan lángolni, de többször is bele lehet szeretni a párunkba. S naponta érezzük annak az erejét, hogy ez mekkora támaszt és biztonságot ad a gyerekeinknek. S persze jó kedvet, elgondolkodtató pillanatokat is szeretnénk nyújtani azoknak, akik kíváncsiak ránk. De talán lesznek olyanok is, akik megerősödve távoznak előadásunk után.
- Milyen tervek foglalkoztatják a jövőt tekintve?
- Szintén felkérésre készül egy új műsorunk, Isten tenyerén címmel, mely a hit ereje mellett az élet végtelen szépségeit, a Jóisten csodálatos adományait, s humorát szeretné bemutatni. Akár az is lehetne az alcíme, hogy Élni jó!!! A zenéket, természetesen Miklós válogatja. Lassan felneveljük hat gyermekünket. S ezek a műsorok a mi nagy kalandjaink. Amikor végre egymásra is tudunk figyelni, s a közös élmény megerősíti bennünk, hogy közel negyven évvel ezelőtt jól választottunk, s a sok-sok nehézség ellenére még mindig jó együtt lenni. Minden házaspárnak hasonló élményeket kívánunk!
Köszönöm a beszélgetést és a lélekemelő előadást!
Herczeg Renáta
A fényképért köszönet a Szabó Gyula Művelődési Központ munkatársának.
