Búcsúvétel Samu András atyától

Búcsúvétel Samu András atyától

„Valakitől mi mindig búcsúzunk.”

Ez a költői sor napjainkban pontosan illik ránk, mert miként a közelmúltban annyiszor, rövid időn belül ismét egy közismert jeles személyiségtől kellett elköszönnünk. Szomorú gyászjelentés adta hírül, hogy városunk szülötte, Samu András nyugalmazott plébános életének 91., papságának 47. évében 2018. június 19-én szentségekkel megerősítve, a békéscsabai kórházban visszaadta lelkét Teremtőjének. Nyugdíjas éveit állandó Isten-szolgálatban itthon töltötte, súlyosbodó betegsége miatt ez év január 24-én került az újkígyósi papi otthonba. Halálával négyre csökkent helybeli születésű papjaink száma, akikre mindig büszkék voltunk, mert Kunszentmárton az elmúlt századok folyamán – ide értve az
elszármazottakat is – pontosan 30 papot adott a katolikus egyház szolgálatára.
Samu András atya 1927. január 16-án született egy szorgalmasan dolgozó helyi család hatodik gyermekeként. Nyolcan voltak testvérek. A férfiak a földművelés, állattenyésztés nehéz munkáját végezték, András a postahivatalnál helyezkedett el, mint kézbesítő. Élve a kínálkozó lehetőséggel, munkája mellett gimnáziumi tanulmányokat folytatott, leérettségizett, majd 1967-ben a csanádi egyházmegye papnevelő intézetébe kérte felvételét. Udvardy József püspök 1972. június 15-én áldozópappá szentelte a szegedi székesegyházban. Első miséjét számos paptársa és a hívek jelenlétében a következő vasárnapon, június 18-án délelőtt mutatta be templomunk díszbe öltöztetett oltáránál, este pedig a Kármel kápolnájában. Itt mondta el Szilas József apát-kanonok, a szegedi szeminárium rektora nagy hatású beszédét, melyben – utalva az újmisés korábbi foglalkozása és jövőbeni hívatása közötti összefüggésre – a következő megállapítást tette:
„András testvérünk eddig az emberek üzenetét továbbította. Sokan aggódva várták, jó hírt hoz-e, vagy rosszat. Ezután az Isten üzenetét kézbesíti, s kizárólag csak jó hírt hoz: Krisztus evangéliumának örömhírét!” András atya ennek szellemében kezdte papi működését Balástya, majd Szatymaz községben, ahol 1972 és 1977 között teljesített kápláni szolgálatot plébánosa és a hívek teljes megelégedésére. Hasonló beosztásban működött 1977-78-ban Zákányszéken, 1978-80-ban a debreceni Szent István plébánián, 1980-87 között Makó-Belvárosban. Plébános volt 1987-től 1995-ig Medgyesbodzáson, 1995-től 2005-ig a szentesi Jézus Szíve templomban. 2005-ben, 33 évi aktív szolgálat után nyugdíjba vonult, hazaköltözött. Azóta itthon folytatott lelkipásztori kisegítő tevékenységet a Horváth téri lakása közelében lévő kármelita rendház kápolnájában, illetve a nagytemplom hívei között. Papi lelkületét mindenkor az engedelmesség, az Isten ügyét és a hívek üdvét szolgáló készség, a hűség, az egyszerűség és alázat jellemezte.
Nem volt olyan feladat (gyóntatás, szentmise, prédikáció, betegellátás, helyettesítés akár itthon, akár vidéken), amit egy szóra szívesen ne vállalt volna. Érdemeit szülővárosának önkormányzata is méltó módon elismerte, amikor 90. születési évfordulóján, a 2017. évi Szent Márton-nap ünnepi testületi ülésén Wenner-Várkonyi Attila polgármester úr a „Pro Communitate Urbis” kitüntetésben részesítette.
Temetése mély részvét mellett történt 2018. június 25-én. A nagytemplomban felállított ravatalát a rokonság és a tisztelők sokasága mellett a koncelebrációs szentmisében közreműködő paptársai vették körül, név szerint: Szurovecz Vince főesperes, Ondavay Tibor kerületi esperes, Kondé Lajos nagyprépost, Kovács Péter békési helynök, Kalaman János plébániai kormányzó, a helybeli származású Iványi László kanonok, a helybeli születésű dr. Janes Zoltán zákányszéki plébános és Szabó Xavér ferences atya, továbbá Orosz Lőrinc debreceni prépost, dr. Gruber László szentesi plébános, Szigeti Antal kanonok, Túri Kis István volt kunszentmártoni plébános, valamint Szujó Antal, Zsadányi József, Lengyel Antal és Perlaki György plébánosok. A gyászmise főcelebránsa Gyulay Endre nyugalmazott szeged-csanádi megyéspüspök volt, aki a beszentelés szertartását elvégezve az alsó temetői sírba tételig kísérte az elhunyt lelkipásztor földi maradványait. Szentbeszédében veretes szavakkal méltatta Samu András hűséges helytállását, örök példaként szolgáló tiszta papi életét. András atya végső nyugalomra tért. Teste a szülőföldben pihen, nemes lelkének síron túli üzenete mélyen szívünkbe vésődik:
Míg éltem, nálatok voltam az Istené, amióta hazatértem: Istennél vagyok a tiétek.”

Józsa László

Samu András

A hozzászólások nem engedélyezettek!