II. Tiszazugi árvízvédelmi kerékpár-emléktúra

2018. június 30.-án került megrendezésre a II. Tiszazugi Árvízvédelmi
kerékpár-emléktúra. Egy év kihagyása ellenére sikerült 31 főnek teljesítenie a hozzávetőleg 40 km-es távot. Az időjárás megtréfált
minket, így az útvonalat módosítani kellett.
Majdnem teljes létszámmal indultunk útnak Tiszaugról, a gátőrház előtti emlékműtől. Közúton haladtunk Egészen Tiszasasig, ahol az árvízvédelmi emlékműnél tartottunk rövid pihenőt. Gyói Gábor polgármester köszöntött minket, s mesélte el a buzgár kialakulását és megfékezésének történetét. A település vendégszeretetét a művelődési házban élveztük. Innen, a csapat bővülését követően Csépa felé vettük az irányt, mivel az előző esti időjárás nem tette lehetővé hogy a töltésen folytassuk utunkat. A település Művelődési Ház előtti parkjában állomásoztunk egy rövid ideig, ahol Fialka György polgármester köszöntött, s vendégelt meg minket. A rövid pihenő után Csongrád felé folytattunk a túra útvonalát közúton, így a töltés tiszai szakaszának szépségéről lemaradva egy új képsorozatot raktározhattunk el szellemi emlékkönyvünkbe. Csongrádon a jellegzetes fahíd után a „megmentett” Sárkányfarok-zsilipnél várt minket Nagy József sportreferens és Sebő László tanár úr a csapatával. A zsilip emlékmű-táblájánál koszorúzásra került sor, fejet hajtva az áldozatos munka, és kitartás előtt, mellyel sikerült megfékezni egy esetleges katasztrófát. A megvendégelés után már száraz töltésen folytattuk utunkat Szelevény irányába. Ezen szakaszon az utolsó nagy védekezés kritikus pontjánál egy pillanatra megálltunk, ahol Fialka György polgármester ismertette az akkori erőfeszítés napjait. Szelevényen szintén az emlékműnél álltunk meg, ahol a piactérnél kialakított fedett részen igyekeztünk a napfény elől elbújni egy kicsit, s frissíteni magunkat Szvobodáné Bíró Ildikó segédletével a végállomás előtt. Innen szintén töltésen vezetett utunk Kunszentmárton felé. Ez a szakasz volt a legnehezebb számunkra, mivel itt találkoztunk igazán erős szembe széllel. Néha úgy érezte az ember, a tekerés ellenére inkább hátrafelé halad, mint előre. Jómagam sose éreztem ennyire távolinak Kunszentmártont. A volt Pannónia gyárnál egybegyűlve egy láncként vetettük bele magunkat az utolsó méterekbe, s elfoglaltuk a végcélt, a Kunszentmártoni volt szabad-strand területét. Itt már várt minket a város ölelő keze, s a becsületes táv után méltán pihentük ki magunkat. A vendégszeretetet Sárközi György képviselő jelenlétében élveztük. Az emléktúrán résztvevők szavazatukat adták le a túrára elküldött általános iskola alsó tagozatos tanulók rajzaira. Eredményhirdetés után a rajzolók könyvcsomagot vettek át és kihirdetésre került a győztes, aki majd egy kerékpárt is átvehet szorgalma jeléül.
Mindenképp köszönetemet fejezem ki a települések önkormányzatainak támogatásáért, melyek hozzájárultak a résztvevők energiapótlásához, a hely biztosításához, a résztvevők kényelmesebb túrázásához, a környezetük megismeréséhez, emlékek felidézése illetve az események megismeréséhez. Köszönet jár Lovas Attila igazgatónak, aki támogatta a túrát, a csépai polgárőrségnek és Csépa polgármesterének a kíséretet, Antal András diakónusnak a támogatást, a települések vendégszeretetét, s mindazon támogatóknak, akik láthatóan, látatlanul segítették az esemény lebonyolítását. Köszönöm a Tiszazugnak, hogy az időjárás tréfás kedve ellenére lehetőséget adott más útvonalat is felkínálni, így más oldalról is megmutatni az Alföld kicsi zsebét.
Legfőképp azoknak köszönöm, akik részt vettek a túrán, s erőfeszítésüket példaként mutatták embertársaiknak, hisz ha arra gondolok, hogy ismét volt, aki emberi erőn felül teljesített a legfiatalabb korosztályból. Ha arra gondolok, hogy voltak, akik teljesen felkészülés nélkül vágtak neki a távnak. Az igen vegyes korosztály példaértékűen teljesített. Valami hajtotta őket. Nem adták fel. Mint ahogy a nagy védekezés napjaiban sem adták fel az emberek.