„Ahol könyveket égetnek, ott végül embereket is fognak.”
Ezzel a látnoki Heine-idézettel indította Sipos Anna Magdolna érdekfeszítő és az adatok ismertetésével olykor megdöbbentő előadását a KÉSZ-esték keretében október 15-én. 1946- 1953 között Magyarország megszállói és magyarországi elvtársaik a könyvek betiltásával és megsemmisítésével is az új politikai hatalmat akarták szolgálni. A könyvek kivonása, bezúzása ebben az esetben a gondolatok, a gondolkodás lecseréléséről, a korábbi évszázadok mentalitásának, értékrendjének az olvasmányok által történő átalakításáról, az irodalom és az irodalmi élet szovjetizálásáról szólt. Az előadó érdeklődése már kezdő könyvtárosként a téma felé fordult. Az 1970-es évek végén Kunszentmártonban szembesült a ténnyel, és később egyetemi oktatóként is sokat foglalkozott a tiltott könyvekkel, szerzőkkel, kutatta a körülményeket, az okokat. 1945 után a könyvtárakból, a könyvkiadókból, a könyvkereskedésekből négy hullámban történt a könyvek kivonása, majd bezúzása. A rendelet meghatározta a megsemmisítésre ítélt nyomtatványok körét, amibe belekerültek az antiszemita, antibolsevista, a zsidóság kommunista kapcsolatait taglaló munkák, a Szovjet Birodalom kritikájával foglalkozó munkák, fasisztának, nemzeti szocialistának minősített politikusok írásai és szervezetek kiadványai, irredenta, soviniszta, revizionista, nacionalista munkák, idegen nyelvű könyvek, hírlapok és folyóiratok, zeneművek: kották, hangfelvételek. Minden olyan szerzőt, illetve művet ki kellett iktatni, aki vagy amely a nacionalista, klerikális vagy burzsoá reakció felfogását terjeszti. Az általános és népiskolákban, gimnáziumokban
és szakiskolákban haladéktalanul meg kellett kezdeni az iskolai ifjúsági könyvtár selejtezési és átrendezési munkálatait. Nem bízták a véletlenre: gyakran szovjet katonák felügyelete alatt, természetesen magyar elvtársi közreműködéssel hajtották végre a rendeleteket. Az ismertetett adatok megdöbbentették a hallgatóságot: több, mint húszezer mű és sok-sok szerző bizonyos művei, esetenként teljes életműve került indexre. Többek között Bánffy Miklós, Benedek Elek, Fekete István – őt abban az időben száműzték Kunszentmártonba – , Herczeg Ferenc, Ignácz Rózsa, Jókai Mór, Kassák Lajos, Krúdy Gyula, Márai Sándor, Nyírő József, Passuth László, Rejtő Jenő, Szabó Dezső, Széchenyi Zsigmond, Török Sándor, Wass Albert, a külföldi írók közül mások mellett Karl May, Erich Kastner, Agatha Cristie, Sartre. Vajon mivel árthattak a felnövekvő ifjúság lelki-szellemi fejlődésének a Grimm-mesék, Münchausen történetei, a Robin Hood és érthetetlen módon Milne Micimackó című örökbecsű műve vagy Török Sándor Kökölyszi és Bobolysza ma is kedvelt meséje? Helyettük a szovjet irodalom „gyöngyszemeit” ajánlották, - Gajdar: Timur és csapata, Fagyejev: Az ifjú gárda, Makarenko írásai, A Szovjetunió rövid története -, amelyek ideológiai szempontból a hatalom szerint megfelelő irányt mutattak a fiatalságnak. Szerencsénkre ma már újra kezünkbe vehetjük szüleink kedvelt és irodalmi szempontból is értékes olvasmányait, melyek a városi könyvtárban is várják az olvasókat. Forgassuk őket, és adjuk gyermekeink, unokáink kezébe is, mert örök értékeket hordoznak.
-tbm
