300 éves az újjászületett város Kunszentmárton 1719-2019
14. rész - Kunszentmárton a Nagykunság igazságszolgáltatási központja
A 18. századra kialakuló, önálló közigazgatással rendelkező Jászkun Kerület törvényhatósági jogállását tekintve elkülönült a vármegyéktől. A jogszolgáltatás és a közigazgatás a vármegyékhez hasonlóan nem vált el egymástól. Három igazgatási szint alakult ki a helytartótanács és a nádor felügyeletével. Ő nevezte ki a nádori főkapitányt, aki a Jászkun Kerület negyedévenként összehívott közgyűlésének (Generalis Congregatio) elnökletét is ellátta. Az itt hozott döntésekkel szabályozták a Jászkun Kerület gazdasági és társadalmi életét, ahol jelen voltak a kerületek elöljárói és a nádori táblabírák is. A kerületi közigazgatás élén álló jászkun, kiskun és nagykun kapitányok választás útján kerültek tisztségükbe, akiknek hatásköre a jászkunok életének szinte minden területére kiterjedt. A végrehajtó hatalom az egyes kerületek magistrátusának, valamint a városok tanácsának és bíráinak a kezében volt. Közigazgatásilag a Nagykun Kerülethez tartozó újratelepülő Kunszentmárton életében és fejlődésében jelentős szerepet játszott az, hogy Mária Terézia királynő, 1745-ben a Nagykun Kerület igazságszolgáltatásának központját (jurisdictio), más néven Kerületi Házat Kunszentmártonba helyezte. Itt zajlott a törvénykezés, valamint a Nagykunság börtöne is itt kapott helyet. A 18. század végére azonban az intézményt befogadó régi épület és annak tömlöcei már nagyon rossz állapotban voltak, ezért, 1779-ben egy új székház és az ahhoz tartozó börtön terveinek elkészítésével és a kivitelezésével Jung József pesti építészt bízták meg. A Hármas Kerület pénzén emelt korszerű téglaépületek átadására 1782-ben került sort.
A Körös-parti látképet ma is meghatározó Kerületi Házhoz (ma a Kunszentmártoni Járási Hivatal Földhivatali Osztályának használatában) tartozott egy tömlöcépület (ma Helytörténeti Múzeum) valamint az ún. várnagyi lak (ma Múzeumi Látványtár). Kunszentmárton jász gyökerű, többségében katolikusok lakta településként igen távol helyezkedik el a Nagykunság többi városától, ennek ellenére a közigazgatás fontos központjává vált. Bár a nagykun kapitányok székhelye főleg Karcagon és Kisújszálláson volt, rendszeres időközönként megjelentek a településen, hogy ügyeket intézzenek, a rabok felett ítélkezzenek. Őseink büszkék voltak erre a kiváltságra, amely 1807-ben a városi rang elnyerésében is jelentős szerepet játszott. A korabeli közlekedési viszonyok és a nagy távolságok miatt, a többi nagykun város rendre próbálta a számukra kedvezőtlen állapotot megszűntetni, a Kerületi Házat a tradicionális központba, Karcagra áthelyezni. Ez a törekvésük csak az 1848-49-es szabadságharcot követő közigazgatási átszervezés során válhatott valóra.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc után, 1853-ban a börtönt bezárták, majd a közigazgatási változások ideje következett, amelynek célja az ősi kiváltságokkal rendelkező terület vármegyei rendszerbe integrálása volt. Ebben az átmenti időszakban a Kerületi Házban egy segédjárásbíró és egy ideig a járási alkapitány székhelye lett kialakítva. 1874-ben Kunszentmárton városa 10 628 forintért megvásárolta a Kerületi Házat, hogy az újonnan létrehozott járásbíróságnak adjon otthont. A járásbíróság Kunszentmártonba helyezésében is döntő szerepet játszott a korábbi fontos intézmény birtoklása, valamint az új hivatal befogadására alkalmas épületek megléte. Érdekes, hogy az épület adott otthont az első világi egyesületeknek, valamint az első színházteremnek is. A napjainkig fennmaradt és szépen felújított épületegyüttes nem csak a település fontos értéke, hanem a jászkun kerületi idők páratlan építészeti és történeti öröksége is.
1.BÁNKINÉ Molnár Erzsébet: 2004 A Jászkun Kerület jogszolgáltatása In: Levéltári Szemle 2004/2. Budapest, 15–33.
2.helyhatóság, elöljáróság
3.JNSzML Kunszentmárton város tanácsjegyzőkönyvei 1874. 512. sz.
Hegedűs Krisztián
