300 éves az újjászületett város
Kunszentmárton 1719-2019 15. rész
A redemptio és előzményei 1.
A török hódoltság vészterhes évtizedeiben a jász és kun településeket óriási károk érték. Lakóit a felvonuló hadak pusztították. Sokan ezért elmenekültek, másokat rabszolga sorba taszított a török. Főleg a kun székek elnéptelenedtek. A török alóli felszabadulás után a fegyverjogán visszaszerzett, koronabirtoknak számító területet a kincstár felmérette Pentz János egri kamarai prefektussal 1699-ben. Ennek alapján I. Lipót magyar király 1702-ben a Jászkunságot eladta a Német Lovagrendnek 500.000 rajnai forintért. A vidék lakossága ezzel jobbágysorba süllyedt, elvesztette területhez kötődő kiváltságait. Az eladást a magyar rendek már a Rákóczi szabadságharcot lezáró szatmári békében, majd az 1715-ös országgyűlés során kifogásolták, s ígéretet is kaptak annak feloldására. A területet zálogbirtokká is vált, majd a Német Lovagrend 1731-ben birtokát tovább adta a pesti Invalidus kórháznak.
Mária Terézia (1740-1780) lehetőséget adott arra, hogy a Kerültek maguk fizessék ki a vételárat, s ezzel váltsák meg szabadságukat. Ezt nevezzük önmegváltásnak, redemptionak (ejtsd: redempció). Ez volt a Jászkunság és benne Kunszentmárton újkori történetét leginkább meghatározó esemény. Ez alakította nemcsak a jász, nagykun és kiskun öntudatot, hanem ez befolyásolta a 18-19. századi társadalmi folyamatokat is. Az 1745-re már mind a hat nagykun település lakottá vált. A teljes vételár 500.000 rajnai
forintjából a Nagykunságra 150.000 forint esett a következő megoszlásban:
Kardszagújszállás - 41.300 frt
Túrkevi - 25.800 frt
Kisújszállás - 24.300 frt
Kunhegyes - 18.700 frt
Madaras - 20.700 frt
Kunszentmárton - 19 200 frt
Az aktussal Kunszentmárton magához váltotta Mesterszállás puszta teljes területét, valamint Csorba (Kuncsorba) puszta felét. A 19.200 forint eszerint így oszlott meg: Kunszentmárton: 9.700 frt, Mesterszállás 4.500 frt, Csorba 5.000 forint. A községek kifizették a kerületeket, majd beszedték lakosaiktól az összeget. Kölcsönt is fel kellett venniük. 1746-ban még ezer forinttal tartozott Kunszentmárton Heves megyei uraknak, s 3.800 forinttal az aradi minorita konventnek, amely adománygyűjtő házat tartott fenn Kunszentmártonban. Városunkban 1745-ben 115 házban 140 adófizető lakott. A kifizetett összeggel visszanyerték korábbi kiváltságaikat, a saját bíró- és papválasztás jogát, szabad költözködést, a réven nem fizettek. Adósságát Kunszentmárton 1754-re kifizette. A társadalmi hierarchia élére a földváltó redemptusok kerültek. A megváltás gyakorlatában a jászkunok elfogadták, hogy a teherviselés feltétele a földváltás legyen, a jogokat a föld hordozza, s belőle mindenki a megváltásba fizetett pénze arányában részesüljön. A redemptióból eredő jogok és kötelezettségek tehát nem a személyhez, hanem a megváltott földbirtokhoz voltak kötve. Azok a lakosok pedig, aki hozzájárultak ennek az összegnek a kifizetéséhez, befizetésük arányában örök használatra földet kaptak: 1 forintért 1 pózna földet, (egy pózna = 506 négyszögöllel, egy négyzetméter = 0,278 négyszögöl), ezt kerthelynek, vagy tőkeföldnek nevezték, valamint a közös birtokok (legelők, erdők, stb.) használatához jogot. Ők lettek az önmegváltók, a redemptusok. Azok a lakosok, akik nem váltottak földet s így nem járultak hozzá a közös redemptionális költségek fedezéséhez, ők voltak a „nem váltók”, vagy: irredemptusok. A zsellérek (jövevények), inqulinusok semmi joggal nem rendelkeztek, hiszen a joggyakorlás a megváltott föld tulajdonlásához kötődött. Mégis vonzották őket a jászkun szabadságjogok.
A földet váltók között nemcsak ősi kun, vagy jász, hanem frissen bevándorolt idegenek is (horvátok, szlovákok, németek) voltak. Aránylag sok földváltó nemesi família vándorolt be Kunszentmártonba. Ha részt vettek a redemptióban, redemptus-nemesek lettek. Nemesi birtok a kerületekben nem lehetett, hiszen a kerületek földjének minden röge megváltott jászkun tulajdon lett, amit a helységek 1745 után egyéni, valamint közösségi formában hasznosítottak. A megnyert kiváltság, szabadság lényegében egy szabadparaszti helyzetet indított el szabad költözési joggal, a földesúri terhek pénzbeli megváltásával, a kisebb királyi haszonvételekkel (regálék) szabad rendelkezés, a helyi autonómia világi és egyházi téren, a katolikusoknál a kegyúri jog (szabad papválasztás), a szokásjog elismerése. E kiváltságokért cserébe a jászok és kunok katonáskodással tartoztak.
E jogok a 13-16. században királyainktól kapott különböző középkori kiváltságokból eredeztethetők, amelyeket most csak vázlatosan idézhetünk: a jászok és kunok földje kollektív nemességet biztosító koronabirtok, a jászok és kunok a nádor bíráskodása alá tartoztak, illetőleg kisebb ügyeiket saját bíráik előtt intézhették, s mindezért katonáskodással tartoztak. (Folytatjuk!)
Irodalom:
Dósa József – Szabó Elek: Kunszentmárton története I. Kunszentmárton, 1936. 52-69.
Bánkiné Molnár Erzsébet: A redemptio előzményei, lefolyása és hatása Kunszentmártonban. (Kézirat, tanulmány, 2018.)
Dr. Barna Gábor
