Hazánk érdekes madarai és neveik
Katona Mihály, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület tagja több, mint ötven éve kutatja a madárvilágot. Előadása, mely 2019. január 28-án hangzott el a kunszentmártoni városi könyvtárban a KÉSZ és az olvasókör közös szervezésében, szorosan kötődött ehhez a kutató munkához. A témához kapcsolódóan bizonyos tárgyakat be is mutatott. A nevek előzményének történetét az alábbiakban mutatta be:
„Régen eleink a nevüket a foglalkozásukról kapták, mint pl. a kovács, szabó, ács, molnár vagy bognár és így tovább. A népszaporulattal aztán egy településen már volt több kovács, szabó és más mesterségről kapott nevű ember, hogy meg tudják őket különböztetni őket egymástól, előneveket adtak nekik. Az előnevek a tevékenységhez kapcsolódtak, pl. az a kovács, aki méhészkedett, „Méhész Kovács” lett, ha pipázott, „Pípás Kovács” lett, ha sántított, „Topa Kovács” nevet kapott és így tovább. Majd az előnév lerövidült kezdő betűjére mint: „M. Kovács”, „P. Kovács”, „T. Kovács” stb. A madarak egy része is így kapta nevét életmódjáról, tulajdonságairól, viselkedéséről. Néhány ilyen név:
Függőcinege – egyedülálló művészi fészket épít, mely egy faágon függ a küszvágó csér – étkezési szokásáról kapta nevét, küsz-halat eszik. A sárgarigó – a tollazatáról kapta a nevét, mely aranysárga. A kakukk a hangjáról, a sarlósfecske a szárnya alakjáról kapta a nevét; a kanalas réce csőre hasonlít a kanálra, a nyaktekercs a viselkedéséről (ha megfogják, tekergeti a nyakát), a piroslábú cankó pedig a lába színéről kapta a nevét.”
Az előadó szót ejtett a függőcinegéről, mely a faágakon függeszkedve keresi élelmét, de egyedülálló a fészeképítése is. Egyetlen egy függő, általában fűzfaágra a fűzfa és a gyékény pihéjéből, amit nyálával ragaszt össze. Ez a fészek egy csüngő tojás alakú létesítmény, mely kitűnő hőszigeteléssel rendelkezik. Valamikor ezt a fészket főleg a tanyasi emberek és gyermekeik lábbelijébe tették bele, hogy ne fázzon meg a lábuk. Az elmúlt századokban a fagyos télben kilométereket kellett gyalogolni, hogy az emberek elérjék céljukat, de a gyerekeknek is az iskolába járás során. Az 1950-es években az előadó nagyapja és ő maga is használták bakancsban ezt a fészket, melyet a madár egyszer használt költésre – minden évben új fészket készít. Betekintést nyerhettünk a kutató szakírói munkásságába az eddig megjelent könyvei által is.
A rendezvényen Balla Tibor Vass-Lajos díjas népművész citerajátékával örvendeztette meg a közönséget.
Városi Könyvtár
