A táncház és ami mögötte van
Felszabadultság. Töltődés. Könnyedség. Kiszakadás a mókuskerékből. Ezek a gondolatok jutnak eszembe, ha arra az örömből történő közösen megélt pillanatokra gondolok, amiket a látogatók átélnek egy-egy táncház alkalmával. Hosszú évek óta Makra András neve és a táncház összefonódik. Fogadják szeretettel a zene és néptánc tanárral, Makra Andrással készült interjút.
- Honnan származik a táncház ötlete?
- Maga a táncház kifejezés erdélyi eredetű, máshol batyubálnak, mulatságnak, taposóbálnak, csűrdöngölőnek, fonóbálnak, padkaporos bálnak hívják. Mint hely és szórakozási forma, Széken maradt fenn a legépebben, a maga tiszta és teljes egészében, és ez a városi fiataloknak, annak idején ismeretlen szórakozási forma és különleges közösségteremtő erőt jelentett. És rádöbbenhettek, hogy a folklór nem elsősorban múzeumba való, hanem élő, élettel teli. Én is fiatal koromban találkoztam az akkor már nagy hagyományokkal rendelkező pesti táncházakkal, majd mi is megpróbáltunk bekapcsolódni a szegedi táncházak szervezésébe, mert magával ragadott ez a világ.
- Mióta zajlik ez a városban?
- Amikor először kerültem Kunszentmártonba, lassan 10 éve a feleségemmel Makra-Szabó Csillával, akkor vetődött fel az egyik bál alkalmával, hogy lehetne táncházat tartani és a népi folklórt is megjeleníteni a bál műsorában. Szerencsére a Zeneiskola akkori és későbbi vezetősége segített is ezt megvalósítani, mivel Csilla kiváló népdalénekes, mi pedig két remek zenész barátommal muzsikáltunk hozzá. Majd amikor Szirtes Edina „Mókus” is a zeneiskola hegedűtanára lett, a gyakoribb rendszeresség is megoldódott, (mivel sok gyakorlás ellenére sem sikerült táncolni és hegedülni is egyszerre) havi jelleget öltött az esemény. A barátokból, a hegedűs növendékekből álló együttes éveken keresztül muzsikált a tánc alá ezeken az alkalmakon. Szerencsére a művelődési házzal kialakított jó viszony lehetővé tette, hogy helyszínként igénybe vehessük a nagytermet, valamint szeretném megköszönni az összes jelenlegi dolgozónak is, hogy azóta is mindig a rendelkezésünkre állnak.
- Hogyan kerültél kapcsolatba a Szűcs Miklós zenekarával?
- A Zeneiskolában elkezdtünk szervezni egy felnőtt tánccsoportot, mely el is indult 6-7 párral. Ezen párok között jelen volt Szűcs Miklós és Dezső Dóra is, és azóta tart a barátság és az együttműködés. Az ilyen próbákon lezajlott beszélgetések során derült ki számomra, hogy Miklós kiváló énekes és hegedűs, valamint, hogy évekkel ezelőtt találkoztunk már táncházban, ahol ők muzsikáltak. Egy alkalommal megkértem, hogy csatlakozzon ő is a zenészekhez, mert akkor már nem volt megoldott a rendszeres zenekar. Így néha ő és Paulovics Zoltán muzsikált, vagy Balla Tibor tekerőmuzsikájára táncolhatott a megjelent nagyérdemű közönség. Azóta a művelődési ház NKA-s pályázatainak köszönhetően tart folyamatosan a táncház Kunszentmártonban Szűcs Miklós és zenekarával és Balla Tiborral. Ezeknél a pályázatoknál meg kell köszönjem Dezső Dórának és Mihályi Tamásnak a papírokkal való bíbelődést és mindenki másnak a segítséget, plakátot, ajtónyitást, fényképet....!
- Honnak erednek a néptáncos gyökereid? Köthető-e valamilyen meghatározott eseményhez?
- Mindenképpen igen, mert már általános iskolában is tanultam néptáncot, de nem nagyon nyerte el akkor a kötelező jellege miatt a tetszésemet. Aztán eljutottam egy Regőscserkész táborba, ahol Berecz András, Fábián Éva, Széles András tanított népdalokat és minden nap volt tánc, délelőtt gépzenére, esténként elő zenére. Ilyen táncház során futottunk össze először Miklóssal és az akkori Dalamáris együttesével. Itt teljesen magával ragadt a népdalok, néptáncok és népmesék világa, így nem hagytuk abba táncolást, a félegyházi cserkészcsapatban rendszeresen táncoltunk, valamint a regős táncházakba is jártunk. Később az újonnan alakuló Padkaporos táncegyüttes munkájába is bekapcsolódtunk.
- Kiket szeretnétek a táncházzal megszólítani, melyik korosztálynak szól?
- Már az elején körvonalazódott bennem, hogy a táncház minden korosztály számára nyitott kell, hogy legyen, mert számos alkalommal tapasztaltam én is, hogy az idősebb generáció tagjai is végig tudnak táncolni hosszabb zenés eseményeket, sokszor tovább is bírják, mint a fiatalabbak. Szerencsére az elején igen nagy népszerűségnek örvendett ez az esemény Kunszentmárton városában, volt, hogy a résztvevő 80- 100 fővel a nagyteremben alig fértünk el. Aztán, nem tudom pontosan hogyan, de talán nagyon megszokottá vált, és egyre inkább nem veszik a fáradtságot, hogy eljöjjenek ezekre a rendezvényekre. Mostanában átalakult egy kicsit gyermektáncházzá, mert erre van igény a megjelentek korosztályát tekintve. Ám azóta is fennáll az a nézetem, hogy a táncház minden korosztály számára elengedhetetlenül fontos lenne, mert a tánc és szórakozáson kívül a fiatalabb korosztályokra fejlesztő hatása van, míg az idősebb korosztály számára az egészségmegőrzés és a rekreáció szempontjából is hasznos tud lenni. A játszva, szórakozva való fejlődés, fejlesztés, relaxáció és rekreáció a népzene és néptánc segítségével az egész társadalom életének fontos része kellene, hogy legyen.
- Milyen impulzusok érnek a közönség oldaláról?
- Remek a résztvevőkkel együtt táncolni, énekelni. Mostanában általában a KEREKÍTŐ-s anyukák a gyermekeikkel, valamint a néptáncos szülők táncos gyermekeikkel jelennek meg. Számukra is más élményt ad, mint a heti rendszerességű táncórák és mondókázások alkalmai. Mindemellett megerősítenek az ilyen alkalmak és a későbbi személyes beszélgetések abban a hitemben, hogy a néptánc, mint a legkomplexebb személyiségfejlesztő eszköz, vagy módszer valóban működőképes és egyáltalán nem idejét múlt. A táncházi zenészekkel folytatott párbeszédek során is sokszor felmerül, hogy milyen érdekes megfigyelni egyes gyermekek és más korú résztvevők fejlődését nem csak a tánc terén, hanem az élet más aspektusaiban is.
- A mai elüresedett világban mennyire érzed azt, hogy a néptánc összekötő kapocs lehet az emberek között?
Amikor sok ember egymás kezét fogva közösen táncol és énekel együtt, akkor az olyan lehetőség a közösség kialakítására, melynél erősebb módszert semmilyen szférában sem láttam. Amikor elkezdődik a táncház, mindenki megjelenik a heti, napi gondjaival, kissé magába fordulva, de mihelyst körbe állunk kézfogással és elkezdünk lépegetni, hangokat kiadni magunkból, mindenki arcán felragyog a mosoly. És az a közös
örömérzés, örömtánc teszi ezt a kis csapatot szép lassan közösséggé, hogy még ha a heti foglalkozásokra nem is tudnak eljönni, az ilyen táncházi eseményeken mindenképpen megpróbálnak megjelenni. Egy másik példaként állítanám a felnőtt táncosokat, akik jelenleg is minden héten táncolnak kedden esténként. A közös tánc során egy nagyon remek, összetartó kis közösség, csapat alakult ki, akik szívesen töltik együtt a szabadidejüket, egymást segítik, ha erre szükség van, számíthatnak egymásra. Egy nagyon színes, befogadó és nyitott társaság, valamint igen sokan nem helybeliek, hanem Szelevényről, Cserkeszőlőből járnak be, a legidősebb tagunk, egy nagymama pedig Haleszből érkezik minden héten. Mindezen tapasztalatok mellett számos kutatás támasztja alá a rendszeres tánc és ének szociális és sok más egyéb készség fejlesztő hatásait, mely a táncházakban és a néptáncban mindig komplexen jelenik meg.
- Mesélnél a jövőbeli terveidről?
Mindenképpen fontosnak tartom, hogy a táncházak, a Kerekítő mondókás foglalkozások, a néptánc és a népi-ének órák továbbra is folytatódjanak heti rendszerességgel, valamint, hogy ezek pozitív hatásaira egyre többen figyeljenek fel. Nyilvánvalóan fontos terv, hogy nagyobb népszerűségnek örvendjenek ezek a programok, mint már oly sok alkalommal sikerült is, de sajnos nem rendszeres és folyamatos ez az érdeklődés, hanem kissé fellángolásszerű. Nagy álmom lenne egy ifjúsági néptánccsoport megalakulása, mely eddig mindig akadályokba ütközött. Valami okból az óvodás korosztály után a kisiskolás kortól a néptánc megítélése, vagy népszerűsége nem igazán pozitív irányt mutat, pedig számos más együttes példája mutatja, hogy ez ebben rejlő lehetőségek tárháza óriási.
Köszönöm szépen a beszélgetést.
Herczeg Renáta
