EGYHÁZI HÍREK
„Pedig a mi betegségeinket ő viselte, és a mi fájdalmainkat ő hordozta; mi mégis megvetettnek tekintettük, Istentől sújtottnak és megalázottnak. De őt a mi vétkeinkért szúrták át, a mi bűneinkért törték össze; a mi békességünkért érte a fenyítés, és az ő sebe által gyógyultunk meg. Mindnyájan, mint a juhok tévelyegtünk, mindenki a maga útjára tért; és az Úr őrá rakta mindnyájunk bűnét.”
Iz 53, 4-6
Kedves Olvasó!
A mai világ nem tud húsvéttal mit kezdeni, beszélnek tyúkról, tojásról, aranyos nyuszikról, de nem tudják az Ünnep igazi lényegét. A nagyböjti időszakkal sincsenek tisztában, sem a hamvazószerdával, sem a húshagyó keddel, sem hogy a böjt elcsendesedésre, önmegtagadásokra, imádságra sarkallna. Nagyböjtben is bálok és mulatságok vannak, és azt mondják: a farsangi időszak ez. Mi azonban tudjuk, hogy a farsang húshagyó keddig tart, mert hamvazószerdával a nagyböjt kezdődik. Ami nem tavaszi fogyókúra, hogy jól nézzünk ki nyárra. A nagyböjt húsvétra készít.
A fenti szentírási részletet az Ószövetségben találjuk, és a jövendölés Jézus Krisztusra vonatkozik. Izaiás négy énekben énekli meg Jézus szenvedését. Ez a részlet a negyedik ének egy része. Azt írja, hogy tévelyegtünk, mint a juhok. Sok esetben besározzuk magunkat, és nem tudunk a magunk erejéből megtisztulni, hiába fogadkozunk, vagy teszünk elhatározásokat. Isten kegyelmei nélkül elvesznénk. Jézus Krisztust megalázták, keresztre feszítették és megölték, és Ő, mivel Isten Fia volt, legyőzte a halált, és egyben a
mi vétkeinket is. Győztessé tett bennünket! A sátán műve, hogy elveszítettük a reményünket, és sok esetben nem érezzük magunkat győztesnek, nem is mondjuk egymásnak! Pedig az ígéret nekünk szól! Pedig a megváltás a miénk!
Isten a szeretetét nekünk akarja adni, de Ő nem fojt meg bennünket a szeretetével, ha mi nem akarunk Vele élni, nem tolakszik. Jézus mindenkiért meghalt, sokan üdvözülnek Krisztus vére által, de rajtunk áll, hogy befogadjuk-e életünkbe kegyelmeit. Az egyház öt
parancsolatában benne van, hogy évente gyónjál, és húsvéti időben áldozz meg. Ez egy olyan minimum, mintha pl. az unokák évente csak egyszer látogatnák meg a nagyszülőket, és csak egy vasárnapi ebéden maradnának. Bizonyára, ahol így lenne, azt nagyon fájdalmasan élnék meg a nagyszülők. Isten ilyen fájdalmat érez, amikor mi nem látogatjuk meg Őt a templomban. Mi emberek közösségi, társas lények vagyunk, így az ünnepeinknek is közösségben van igazi értéke és ereje, hogy az imádság, az ének egy szívvel mindenkiért együtt szálljon Isten elé. Közösen adjunk hálát azért, hogy Jézus halála által ebben a megváltott világban
élünk!
Lelkes készületet kívánok még nagyböjtben, éljünk Isten kegyelmével és irgalmával, szeretettel várom a templomban, hogy közösen készüljünk, és majd közösen ünnepeljünk. A Feltámadt Krisztus békéje, öröme és szeretete töltse el minden Kunszentmártonban élő
szívét!
Szeretettel, Forgó Miklós, plébános
