300 éves az újjászületett város
Kunszentmárton 1719-2019
20. rész - Kunszentmárton megszállásának évfordulós ünnepségei „1762-dik esztendőben, 13-dik napján Januariusnak […] Nzts. Radics Istvány Ur a Helségnek Sokszor bírója lévén, de Szemei világátúl meg fosztatván, idejenek 94-dik esztendeit Helségünkben el érvén, élő nyelvivel” beszélte el a Jászapátiról való kiköltözés és Kunszentmárton újraalapításának történetét. Az első lakosok „múnkálkodások által a Posteritások [utódok], már most békességben Laknak. Az meg Szállás volt A[nn]o 1719. Pünkösd Szombattyán.” Ez a nap 1719-ben május 27-re esett. Pünkösdvasárnapot másnap, május 28-án ülték meg.
E jeles nap emlékét a leszármazottak őrizték, számon tartották, még akkor is, amikor az alapító első telepesek már mind elhunytak, s talán már gyermekeik is. Május 27. – ránk, mai és kései utódokra vár az a feladat, hogy ezt a napot helyi emlékünneppé tegyük, amikor a 300 évvel ezelőtti honalapítókra „megszállókra” emlékezünk. Legyen ez a nap a történelmi emlékezet napja, a jász és jászkun összetartozás kifejezője, ahogy Nagytemplomunk főbejárata fölött is ékeskedő oroszlános nagykun címer és a jászkürt együttes ábrázolása mutatja. 1819-ben pünkösd május 30-31-ére esett. Az 1807-ben mezővárosi rangra emelet Kunszentmárton akkori főbírója, Belágyi György 1819. május 15-i, ekkor már mindig szombati napon tartott tanácsülésen azt javasolta, hogy „a Város megszállásának jövő Pünkösd szombaton száz esztendeje lesz. Ha [vala]mi Solemnitást [ünnepséget] kíván a Tanács tenni, arrul előre kelletik szükséges rendeleteket tenni.” Azt javasolta, Pünkösd ünnepe már túl közel lévén, hogy „a jövő Szent Márton napjára fog ezen a Solemnitás elhalasztatni.” (Tanácsi jegyzőkönyv = Tjk. III. 409.) A következő, május 22-i tanácsülésen „környülállásosan”tájékoztatták Pálffy József hevesi főesperes urat a százados ünnepségnek Szent Márton-napra halasztásáról. (Tjk. III. 414.)
A ünnepségre készülésnek ezután már csak az 1819. október 16-i tanácsülés jegyzőkönyvében maradt nyoma: „Az ordináris bíró előadja, hogy mivel városunknak száz esztendős ünnepére még a múlt Pünkösd szombatjárul jövő Sz. Mártony napjára elhalasztatódott, előre kíván értekezni, hogy az ünnepségre tisztességes vendégség tétetődjön-e vagy sem? A köz Tanácskozással meg határoztatott, hogy az ünneplésre a régi eleink tiszteletére emlékezettel tisztességes vendégség tétessen, mellynek miképp leendő el intézésére N. Bozóky András Comissarius az béfolyásával Nagy János, Tóth András tanátsos urak kirendeltetnek, az egész Manipulátióra [kezelésére] és a költségeknek beszámolására, úgy más egyéb megkívántató meg szerzése és elintézésére Tóth András Sedr[ialis]. Ass[essor]. [esküdt ülnök] úr elválasztatik. (Tjk. III. 469.)
Magáról az ünnepségről nincs beszámoló a tanácsi jegyzőkönyvben. Az ünneplés alkalmával rendezett vendégség bizonyára jó hangulatban folyt le, hiszen 1720. október 14-i tanácsülésen Imre János Senátor [képviselő] „az elmúlt száz éves ünnep alkalmával a városházánál eltörött vagy eltévedt cserépedényeinek árában 4 ft 30 kra. kér és kap”. (Tjk. III. 605.)
A 200 éves évforduló idején, 1919-ben, Pünkösd június 15-re esett. Ám ekkor Kunszentmárton román megszállás alatt volt, a község vezetői nem gondolhattak ünneplésre. Szinte ennek pótlására ülték meg a 250. évfordulós ünnepséget 1969-ben. Pünkösd ekkor május 30-ra esett. A megemlékezés mozgatója Józsa László tanár úr volt, akinek javaslatait az akkori községi vezetés elfogadta. Az ünnepség így Kunszentmárton és a kibocsátó anyaváros, Jászapáti közös ünnepe lett. A megemlékezésről hírt adott a Szolnok Megyei Néplap 1969. május 23-i száma is „Erőt adó emlékezés” címmel. A művelődési ház nagytermében megtartott ünnepi ülésen a korabeli protokoll szerint jelen voltak a járási és városi párt, illetve tanácsi vezetők. Upor Péter színművész felolvasta a „Megszálló levelet”, majd Gulyás Imre kunszentmártoni tanácselnök mondott ünnepi beszédet. Szavaira Szikszai Gábor, a jászapáti Hazafias Népfront községi elnöke válaszolt meleg szavakkal: „Úgy fogadtak bennünket, ahogy csak egy testvér fogadja a testvért” – idézte az újságíró. A megemlékezés emlékkő felavatásával folytatódott, amit Kardos Balázs kunszentmártoni népfront titkár leplezett le és a két település, Jászapáti és Kunszentmárton, valamint „a tömegszervezetek képviselői” koszorúztak meg. A park szélén máig álló emlékkő felirata:
1719-1969 A község újratelepítésének
250. évfordulója emlékére állíttatta
Kunszentmárton község lakossága
Jászapátiról népes küldöttség érkezett Kunszentmártonba, a megemlékezés részvételükkel és kulturális programokkal folytatódott. A díszünnepségen Gulyás Imre emlékplaketteket adományozott a településért munkálkodóknak.1969 november 6-án kiállítást nyitottak a Helytörténeti Gyűjteményben, négy cellában és a börtönkápolnában, Kunszentmárton török utáni újratelepedésének 250. évfordulójára emlékezve.
Most 2019-ben, rajtunk, mai kunszentmártoniakon a sor. Emlékezzünk meg méltón honszerző elődeinkről, s mindazokról, akik az elvadult tájat otthonná, szülőföldünkké tették! A Város vezetése, összefogva a civil szervezetekkel, a lakossággal, egy jubileumi év változatos programsorával szeretné emlékezetessé tenni a 2020 Pünkösdjéig tartó időszakot. Készülünk emlékmű avatással, hiszen az emlékezetnek helyre van szüksége, ahol felidézheti azt az eseményt, vagy azt a személyt, akit és amit fontosnak tart. Őszre megjelenik a 18. századi Kunszentmártont bemutató tanulmánykötet, amire már elő lehet fizetni a Látogatóközpontban, lesz múzeumi kiállítás és sok-sok színes program. Figyeljék a hamarosan megjelenő programfüzetet!
Az ünnepi év ünnepélyes megnyitója 2019. június 15-én, szombaton lesz. Legyünk ott minél többen ezen a szép eseményen! Az emlékezés nem a múltba való visszarévedés, hanem a mának és a jövőnek szól: feladatot ró ránk.
A szülőföldhöz – elődeinkhez hasonlóan – nekünk is hozzá kell adnunk valamit saját életünkből.
(Vége)
Dr. Barna Gábor
