A nemzeti összetartozás napja
Trianon alkalmából megemlékezést tartott Kunszentmárton Város Önkormányzata 2019. június 4. napján. A nemzeti összetartozás napján beszédet mondott Takácsné Szilágyi Erzsébet, a Kunszentmártoni Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola igazgató asszonya, mely jól összegzi a történelmi eseményeket és következményeit.
„A magyar nemzetgyűlés 1920. november 15-én ratifikálta, és 1921. július 26-án, a XXXIII. törvénycikkel hirdette ki a trianoni szerződést, amely kimondta, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlott, ennek következményeként Magyarország (Horvátország nélküli) területét 283 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, lakosságát 18,2 millióról 7,6 millióra csökkentették. Mintegy 3,2 millió magyar, a magyarság harmada került az új határokon túlra.
Az Országgyűlés 2010. május 31-én a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította az első világháborút lezáró trianoni békediktátum aláírásának napját, június 4-ét. Az erről szóló törvény kimondja: "a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme".
Sólyom László köztársasági elnök 2010. június 3-án aláírta a törvényt,] és az napra a 90. évfordulón, 2010. június 4-én hatályba is lépett.
Az első világháborút lezáró békerendszer alapján az őshonos magyar népesség öt, a mai állapot szerint nyolc államban találta magát, és vele együtt történelmi és kulturális emlékhelyeinek nagy részét is. A trianoni döntés 23,4 millió lakost érintett.
Ezt a fájdalmas csapást, a trianoni békeszerződés általi területvesztést, hazánk szétszabdalását soha nem felejtjük, nem felejthetjük. Emlékeznünk kell rá, életben tartani magunkban és utódainkban azt az eszmét, hogy bár a határok megváltoztak, de a határokon belül és kívül élő magyarság egy és oszthatatlan, hogy összetartozunk. Mert azonos az anyanyelvünk, azonos az identitásunk, azonosak a hagyományaink, azonosak az ünnepeink. Mert magyarok vagyunk. Magyarul beszélünk, magyarul gondolkodunk, és magyarul álmodunk. Mindannyian. Magyarországon, Erdélyben, a Délvidéken,a Vajdaságban, a Felvidéken, Kárpátalján,a Muravidéken, az Őrvidéken.
A kulcskérdés, azt hiszem, mégis az, hogy az emlékezés, a fájdalom, a bánat, a kegyelet mellett a NÖN-t Trianon-napként, vagyis gyásznapként, vagy valóban a nemzeti összetartozás pozitív napjaként közelítjük meg – ami történetesen június 4-ére került.
Mélyen hiszem azt, hogy mindannyiunknak feladata van ebben a tekintetben. A Nemzeti Összetartozás Napján még fokozottabban éljen bennünk közös magyarságunk felemelő érzése, de az év minden napján dolgunk van ezzel.
Gyerekeinknek meg kell tanítanunk, mit jelent határon túl élő magyarnak lenni. Tudniuk kell, hogy amikor Erdélybe látogatnak, ott sok-sok magyarral találkoznak, akik mélyen érzik és élik meg magyarságukat, és habár Románia területén élnek, féltett kincsként őrzik, vigyázzák, óvják anyanyelvüket, kultúrájukat.
Meg kell tanulniuk gyerekeinknek, sőt érezni, tapasztalni, mit jelent a délvidéki magyarok iszonyú küzdelme a magyarság ottani megmaradásáért, nyelvének, hagyományainak ápolásáért.
Ezek a feladataink nem korlátozódhatnak egyetlen napra.”
A megemlékezésen közreműködött a Napsólyom Baranta Egyesület. A harangszó 16:32 perckor Trianon emlékére szólalt meg.
Herczeg Renáta
A megemlékezés képei az alábbi linken megtekinthetőek!
