300 éve történt városunk, Kunszentmárton újratelepítése

300 éve történt városunk, Kunszentmárton újratelepítése

A ma generációjának képviselőjeként megtisztelő volt jelen lenni múltunk egyik igazán jelentős eseményén, városunk, Kunszentmárton újratelepítésének 300. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségsorozat nyitó rendezvényén 2019. június 15-én, szombaton. A délelőtt szentmisével vette a római katolikus nagytemplomban, tisztelegve bátor és nemes alapítóink emléke előtt. A szentmise főcelebránsa Kladiva Imre apát úr, Jászapáti város plébánosa volt, mellette Forgó Miklós kunszentmártoni plébániai kormányzó és a helybeli születésű dr. Janes Zoltán zákányszéki plébános teljesített oltárszolgálatot. Az igeliturgiához kapcsolódó szentírási szakaszokat és imákat Benke Tibor és felesége, Zsuzsa asszony olvasta fel. Szentbeszéde elején Kladiva Imre apát úr személyes történetei megosztásával idézte fel a Kunszentmártonhoz kötődő élményeit.

Az emlékezők az ünneplést a Szabó Gyula Művelődési Központban az ünnepi képviselő-testületi üléssel folytatták. Az ünnepséget a jászok féltve őrzött becses ereklyéje, a jászkürt átadásának felemelő pillanata nyitotta meg. Nemes József regnáló jászkapitány felesége és Borbás Ferenc emeritus Jászkun főkapitány kíséretében ünnepélyes keretek között adták át Wenner-Várkonyi Attilának, városunk polgármesterének a jászok szimbólumát, az összetartozás jelképét, a jászkürtöt. Polgármester úr köszönetét fejezte ki az ünnepségsorozat előkészítésével megbízott jubileumi emlékbizottságnak, a közreműködőknek, akik évek óta készülnek az esemény méltó megünneplésére. Az ország vezető politikusai és az országgyűlési képviselők a szervezők nagy örömére elvállalták a fővédnöki, védnöki feladatok ellátását. Az eseménysorozat fővédnöke Dr. Áder János, Magyarország köztársasági elnöke. Védnökei Dr. Latorcai Csaba, az Emberi Erőforrások Minisztériuma közigazgatási államtitkára, valamint Dr. Réthelyi Miklós, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke. A jubileumi év kiemelt vendégei: Boldog István, a térség országgyűlési képviselője. Jelenlétük és a rendezvényeken való részvételük szépen példázza a Nagykunság és a Jászság közötti baráti kapcsolatot, a szerves egységet, az összetartozás harmóniáját.
„A jubileumi évre való felkészülés fontos része volt, amikor vendégségben jártunk kibocsátó anyavárosunkban, ahol Farkas Ferenc polgármester úrral és Kladiva Imre címzetes apát, esperes úrral egyeztettük a két város együttműködését, szerepét, vállalását az ünnep kapcsán. Nagy örömünkre szolgál, hogy testvér településünk, Jászapáti városa, az eseménysorozat díszvendége minden elképzelésünket lelkesen támogatja és jelenlétével még ünnepélyesebbé teszi a megemlékezést. Örömteli esemény ez, mely azt bizonyítja, hogy Kunszentmárton 1719 óta töretlenül él és létezik.
Bölcs döntése volt a Jászapátiból érkező éleinknek, hogy új lakhelyüknek a tisztavízű, életet adó Körös folyó partján elterülő termékeny, bő termést ígérő földet választották. Lehetőséget adtak az ide érkező bátor, lelkes családoknak, hogy új életet kezdhessenek, felépítsék azt a jövőt, melyet elképzeltek maguknak.” – összegezte Wenner-Várkonyi Attila polgármester úr.
Az ünneplést Bahil Attila művésztanár klarinétjátéka és a Kunszentmártoni Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola 7. osztályos diákjainak előadása koronázta meg. A tanulók Kiss S. Jenő: Kunszentmárton alapítása című művét mutatták be, melynek szövegkönyvét Dr. Barna Gábor egyetemi tanár dolgozta át. Köszönet a műsorért a gyermekeknek és felkészítőjüknek, Takácsné Szilágyi Erzsébet intézményvezető asszonynak.
Az ünnepséget köszöntő Farkas Ferenc jászapáti polgármester, a hosszú évtizedek óta tartó  kötelék megerősítésére városunk számára egy díszkötésű Bibliát ajándékozott.
Borbás Ferenc emeritus jászkun főkapitány Kunszentmártonhoz fűződő emlékeit osztotta meg a vendégekkel. Dr. Réthelyi Miklós, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke hálás szívvel fogadta a felkérést a jubileumi év fővédnöki szerepére, de egészségi okok miatt nem tudott részt venni az ünnepségen. Réthelyi Miklós meghatározó és boldog gyermekéveket töltött Kunszentmártonban szüleivel és testvéreivel. „A lokálpatrióta nem csupán büszke szűkebb pátriájára és az általa képviselt szellemi, anyagi javakra, hanem a régi értékek megőrzését, az újabbak teremtését is igyekszik előremozdítani” – emelte ki miniszter úr ünnepi beszédében, melyet dr. Barna Gábor professzor tolmácsolt.
Józsa László a város díszpolgára, nyugalmazott tanár úr az élet nagy ajándékaként élte meg, hogy nem csupán a Kunszentmárton újratelepítését követő 250 évvel, 1969-ben rendezett ünnepségen lehetett jelen, de fél évszázaddal később, 2019-ben is ünnepi díszbe öltözött lélekkel vehetett részt a kerek évforduló eseményeinek lebonyolításában. Kunszentmárton és Jászapáti városok között a kapcsolat tartalommal telivé az 1969-ben megtartott évfordulót követően vált. Azon a pünkösd szombati ünnepélyen már a jászapáti vendég-küldöttség jelen volt, ünnepi beszédet mondott Szikszai Gábor tanár úr, kinek lánya, Molnárné Szikszai Klára tanárnő a kapocs jelen és múlt között. De elévülhetetlen érdemeket szerzett a kapcsolat ápolásában Kladiva Imre apát, plébános úr, a Jászapáti Vándorfy János Honismereti Szakkör mindenkori vezetése, Andrási István, Mihályi József, Barta István és a szakkör valamennyi tagja. Megtiszteltetés az elődök nyomában járni és soha el nem engedni a stafétabotot. Azóta töretlenül minden év októberében szakköri, honismereti rendezvényre hivatalosak a kunszentmártoniak Jászapátira, ők pedig novemberben, Szent Márton ünnepe idején jönnek hozzánk. 2018 őszén pecsételte meg a két város a testvérvárosi megállapodás aláírásával ezt a kapcsolatot. Józsa László, helytörténész az ünnepi képviselő-testületi ülésen beszédében felelevenítette a történelem főbb eseményeit. „Kunszentmárton, a Hármas-Körös folyó bal partján elterülő kisváros, a jelenlévő közönség jórészének szülőhelye és sokak lakóhelye, kialakulásának és létezésének olyan ritka évfordulójához érkezett, amelynek kerek száma csak száz évenként ismétlődik. Ezekben a napokban van ugyanis pontosan 300 éve, hogy Kunszentmárton újra létezik, lakói szorgalmas munkával felvirágoztatták, és nem merült
feledésbe a történelem útvesztőiben. Hazánk és városunk históriája az állandó küzdelem, harc, pusztulás és újrakezdés erőfeszítéseit példázza. Kunszentmárton nem jutott a végleg elpusztult falvak sorsára, mert a Jászapátiról és egyéb jász községekből érkező földfoglalók megtalálták számításukat, szorgalmas munkájuk nyomán folyamatosan gyarapodó lakosságú települést hoztak létre az egykori kun szállás közelében. A kirajzás kezdeményezése és megvalósítása Radics István jászapáti kisbíró nevéhez fűződik, aki a közigazgatásilag is hamarosan megszervezett új község bíró tisztséget többször is betöltötte, a „Megszálló levél” keletkezése is neki köszönhető.”
A visszaemlékezést követően a vendégek átvonultak az elődeink tiszteletére állított emlékműhöz a templomkertbe az országgyűlési ezred, a Napsólyom baranta egyesület, a kunszentmártoni általános iskola és művészet iskola diákjai és a kunszentmártoni fúvószenekar vezetésével. Kunszentmárton 300 éves újratelepítésének évfordulójára közösen állított emlékművet Kunszentmárton és Jászapáti város önkormányzata, a kunszentmártoni római katolikus egyházközség adományával a sorsfordító eseményre emlékezve.
Dr. Barna Gábor professzor beszédében kifejtette, hogy még 2012-ben, Radics István halálának 250. évfordulóján fogalmazódott meg a Kunszentmártont a teszthalálból újjáélesztő telepeseknek jelképes sírkő-emelés gondolata.
„Ez az elképzelés valósult meg most, az újratelepítés 300. évfordulóján. Az emlékmű, a jelképes sír kettős jelentést hordoz: egyrészt megörökíti azoknak a jeles jászapáti és jászalsószentgyörgyi férfiaknak az emlékét, akik a pusztulásból újra életre keltették településünket, másrészt emlékezteti a ma emberét arra, hogy a 18. század második felében templomunkat téglafallal övezett temető ölelte körül. Az emlékezetnek helyre és időre van szüksége, ahol és amikor felidézheti azt az eseményt, vagy azt a személyt, akit és amit fontosnak tart. A példát. Ebből látszik, hogy az emlékezés nem a múltba való visszarévedés, hanem a mának és a jövőnek szól: feladatot ró ránk, ilyennek kell, ilyennek kellene lennünk. A szülőföldhöz nekünk is hozzá kell adnunk valamit saját életünkből. Adósai vagyunk a szülőföldnek. E kő azoknak állít emléket, akiknek szülőföldünket köszönhetjük.”
Forgó Miklós plébániai kormányzó megáldotta az emlékművet, majd a síremlék koszorúzása zárta a rendezvényt. Különleges és nem mindennapi esemény egy város életében a kerek évfordulók ünneplése.

A Szent Márton emlékév mottója kifejezi azt a folytonosságot, mely életünket jellemzi: „A múltból táplálkozunk, a jelenben élünk, a jövőt építjük.” A múltunk tisztelete, az emlékek felelevenítése, az értékek továbbadása a jövő generációja számára mindannyiunk elévülhetetlen feladata. A jubileumi év számtalan eseményt kínál a város lakói, az innen elszármazottak és a településhez kötődő személyek számára, hogy jelenlétükkel tiszteletüket fejezzék ki őseink emléke előtt.

 

Herczeg Renáta

A rendezvényen készült képek az alábbi linkekre kattintva megtekinthetőek!

A szentmise képei

Az ünnepi képviselő-testületi ülés képei

Az emlékműavatás képei

 

A hozzászólások nem engedélyezettek!