Búcsú Smuta Kálmánnétól
Júlia néni személye példája annak, hogy aki egyszer elkötelezte magát a kultúra, a hagyományok ápolása, és a művelődés nemes ügye mellett, az minden nap fáradhatatlanul dolgozik érte, soha meg nem szűnő lelkesedéssel. Egész életében kutatta, ápolta, őrizte Kunszentmárton és a Tiszazug kulturális értékeit. Édesanyja, hogy feledtesse gyermekeivel édesapja korai elvesztését verselt, énekelt, mely gyermekkori élmény egész életét meghatározta. Zenés-táncos műsorok, a művelődés, a kultúra iránt érzett elapadhatatlan szomjúság egész életében fejlődésre ösztönözte. A gyerekkor e rendkívüli élménye, sikere meghatározta Júlia néni pályaválasztását, kultúra iránti elköteleződését.
A szegedi tanárképző főiskolán végzett ének-történelem szakos tanárként, és pályakezdőként választhatott Kisújszállás és Kunszentmárton között. Az utóbbit választotta, mert a város pezsgő kulturális élete, már első látásra magával ragadta, lehetőséget látott benne. Később a Járási Hivatal tanácsnokaként népművelő és közművelődési célok megvalósítását tűzte ki célul, s ehhez társakat, s együtt gondolkodókat keresett. A népművészek, a képző- és iparművészek, a néprajzosok, a szociológusok, a zenészek, a színjátszók örömmel támogatták Őt. Júlia néni pávaköröket, hímző köröket, néptánc csoportokat szervezett, majd kiállításokat, bemutatkozási lehetőségeket nyújtott nekik a Tiszazugi járás és Szolnok megye más településein.
A széphangú gyerekeket, a hangszeren jól játszó diákokat felkarolta, egyénileg illetve kórusban vagy zenekarban is versenyeztette, hogy megmutathassák a bennük rejlő tehetséget. Vallotta, hogy minden gyermek egy csiszolatlan gyémánt, aki csak arra vár, hogy felragyoghasson, mint egy tündöklő csillag. Pályafutása alatt számtalan csillag ragyogását élhette át, s ez mérhetetlen boldogsággal töltötte el. Lelkesedése magával ragadta az embereket, a települések lakóit, akik a jó cél érdekében összefogtak, s közösségként értéket teremtettek. Júlia néni hozta létre a Tiszakürti Alkotótábort, a Tiszakürti Arborétum területén, mely elsősorban a Tiszazug területén élő amatőr népművészek fejlődését szolgálta. Smuta Kálmánné, történelem szakos pedagógusként lelkesen közreműködött Helytörténeti Gyűjtemény tárgyi gyűjteményének létrehozásában, kiállítások és múzeumi rendezvények megszervezésében. Egyik alapítója a kunszentmártoni Helytörténeti Gyűjteménynek. A járási hivatalok megszűnése után nyugdíjba vonult, mely nem a pihenés, hanem az újabb feladatok, álmok megvalósítását jelentette. Júlia néni munkáját számos kitüntetéssel ismerték el, 1976-ban kulturális miniszteri dicséretet, 1981-ben Járási címet vehetett át. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa kiváló munkáért kitüntetéssel jutalmazta. Kunszentmárton Város Önkormányzat Képviselő-testülete Pro Urbe díjjal ismerte el munkásságát 2004-ben. 2009-ben megkapta a Magyar Kultúra Lovagja címet. Őszinte szívvel búcsúzunk Smuta Kálmánnétól, mindenki Júlia nénijétől. Hite, energiája, tüze tovább él a család, a rokonok, a tanítványok, a pályatársak, a vele kapcsolatba kerülök csillogó szemében.