Emléktábla újraavatása a Nagyiskola falán

Emléktábla újraavatása a Nagyiskola falán

Ebben az évben volt az 1848/49-es magyar szabadságharc 170. évfordulója. Ebből az alkalomból,- viszonylag ugyan későn, de még az emlékezet történelmi idejében -, november 27-én egy új emléktábla felavatására került sor a Nagyiskola falán. Ennek indokát pedig az képezte, hogy az egykori Magyar Demokrata Fórum kunszentmártoni szervezete által a 150. évfordulón, tehát 1999-ben felhelyezett emléktábla szövege valótlan történelmi tényeket tartalmazott, s ha jócskán megkésve is, az évfordulóra tekintettel a hitelesség érdekében szükséges volt a kicserélése. Mi volt tehát a korábbi tábla szövegében a súlyos tévedés?
Egyfelől a szabadságharc ideje alatt a katonai egészségügyi ellátás érdekében megszervezett intézmények elnevezését illetően a nagyszámú (400 fölötti) beteg ellátására alkalmas állandó épületet honvédkórház néven tartották számon. Környékünkön ilyen volt Törökszentmiklóson és Karcagon, míg a csapatok vonulását követő u. mozgó kórházak, illetőleg az ideiglenes jelleggel létesített kórházak, - s ilyen volt a nagyiskolai kórház is-, megjelölésére egységesen a tábori kórház megnevezést használták! A korábbi táblán ezzel szemben az akkoriban egyáltalán nem ismert hadikórház megnevezés szerepelt, ami tehát nyilvánvalóan pontatlanságnak minősül a fentiek ismeretében. Ez a felvetés természetesen akár jelentéktelen tévedésnek is tűnhet, de 1848/49 emlékezetének mindenkor tartozunk annyival, hogy az akkor használt elnevezéseket tüntessük fel a kiemelt fontosságú emlékhelyeken!
Másfelől az előzőhöz képest valóságosan is kapitális tévedés volt a Nagyiskola tábori kórház szerepét kizárólagosan a „cibaki csata” sebesültjeihez kötni! Itt ugyanis arról van szó, hogy Illésy János nagykun kapitány, mint a Jászkun Kerületek teljhatalmú kormánybiztosa parancsára a március 10.-ét követő napokban került sor a kunszentmártoni Nagyiskola katonai egészségügyi célú igénybevételére, s ekkor már döntően a március 5-én lezajlott, nagy jelentőségű szolnoki csata sebesültjeit szállították ide ápolásra. Ekkor már 2 héttel vagyunk a február 24-én megvívott győztes cibakházai ütközet után, amelyben egy bizonyos Horváth Pál százados visszaemlékezése szerint, aki tevékeny részese volt az ütközetnek, a szemben álló felek esetében a császáriak mintegy 3300 fővel és 12 ágyúval, míg a magyarok kb. 4500 fővel és 17 ágyúval vettek részt. Az ütközet döntően a tüzérségi párbajban dőlt el a mieink javára a kétségtelenül jelentős gyalogsági létszám ellenére már a déli órákra, s ez magyarázza a viszonylag csekély emberveszteséget is. A magyar összveszteség az ő pontos adatai szerint 58 fő volt, ebből 28 halott és 30 sebesült! A sebesülteket a cibakházai római katolikus plébánia épületében ápolták, amely akkor már január végétől ugyancsak tábori kórházként szolgált. A cibakházai védősereg parancsnoka, gróf Leiningen-Westerburg Károly őrnagy naplója szerint március 2.-án, amikor zászlóaljával és a többi ide összpontosított alakulattal elhagyta Cibakházát, ekkor már csak 6 főt ápoltak a plébánián. Miután pedig a kunszentmártoni Nagyiskola kórházi felállításával ez is áttelepült városunkba, a közel 10 nap elteltével ezek száma is valószínűsíthetően tovább csökkent. Ebből is következően teljesen nyilvánvaló tehát, hogy a Nagyiskolában berendezett tábori kórház létesítését elsődlegesen a kizárólagosan a szolnoki csatában súlyosabban megsebesültek jelentős száma indokolta. Ékes bizonyítéka ennek az a tény is, miszerint az itteni kórház első halottja egy Hannover-huszár, a 21 éves fiatal nő, az erdélyi születésű Babár Mária, férjezett Maierfi Ferencné volt, akinek alakulata a Vécsey hadosztály részeként Szolnoknál
került bevetésre. Hozzá hasonlóan a hadrendi számok is egyértelműen azt igazolják, hogy kevés kivétellel valamennyi itt elhunyt sebesült alakulata a szolnoki csatában vett részt! Ezzel pedig az úrjaavatott emléktábla szövege ezentúl már a történelmileg hiteles tényekről tanúskodik a Nagyiskola főbejárati falánál!
Az új emléktábla avató beszédét alulírott mondta, míg a méltó emléktáblát, amely Novoszáth László szegedi kőfaragó műhelyében készült, a Deák Ferenc úti Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola igazgatónője, Takácsné Szilágyi Erzsébet leplezte le az iskola 4.a, 4.b és 4.c osztályok napközis tanulóinak és tanítónőik jelenlétében és az újraavatást jelenlétükkel megtisztelő polgártársak előtt.
A Nagyiskola ez irányú szerepével kapcsolatban meg kell még jegyezni, hogy 1849 után 65 évvel később, 1914 őszétől a Nagy Háború éveiben is ugyanilyen célt szolgált 4 éven keresztül, mint a m. kir. Vörös Kereszt kisegítő kórháza 1918 végéig. Fontos kötelességünk megemlékeznünk gróf Leiningen-Westerburg Károly honvédtábornok, aradi vértanúról is, aki 200 évvel ezelőtt, 1819. márciusában született a Hessen tartománybeli Ilbenstadt városában régi német birodalmi családban. 1835-től katonai pályára lépett, majd az 1840-es évek elején egy bánáti földbirtokos lányával,
Sissányi Elízzel kötött házassága után a magyar nemzeti üggyel érzelmileg is azonosulva
1848 őszén belépett a bánáti hadtesthez és a Délvidék kiűrítése után 1849 februárjában
így került fel a Közép Tisza vidékre a 19. (Schwarzenberg) gyalogezred 3. zászlóaljának parancsnokaként őrnagyi rangban. Városunkban 1849. február 6-án fordult meg alakulatával, a cibakházai ütközetben pedig ő rendelte el 2 üteg nagyrévi felállításával a császári lovasság hátbatámadását és ezáltal az Ottinger-dandár visszavonulását. Aradon őt is kötél által végezték ki, egyedül neki engedték meg, hogy honvédtiszti ruhájában várja a halált. Kötelességünk tehát, hogy Rá is emlékezzük a 170. évfordulón! Miután városunk 1848/49-es helytörténetében a Nagyiskola kórházi szerepe rendkivüli
jelentőségű szimbólum, s egyben Leinigen tábornok úr egykori kunszentmártoni jelenléte is fontos helytörténeti szempont, ezért a 170. évforduló tiszteletére az alábbi emlékérmet verettem a szegedi Szabó Tamás ötvös verdéjében ebből az alkalomból, amely igény szerint megvásárolható ezüst és bronz kivitelben.