Nevelőnek éppúgy születni kell, mint művésznek
Baldaszti József emlékkiállítás a Szent Márton Látogatóközpontban
2017. február 7- június végéig
A cím – idézet tanár úr gyászjelentéséről – igazságról meggyőződhettek mindazok, akik Baldaszti József munkásságát, főként faragásait bemutató kiállítás megnyitójára összegyűltek. A megnyitó beszédek igazolták, hogy tanár úr a nevelés művésze volt, művészi igényű faragásaival pedig nevelt magyarságra, irodalomszeretetre, összetartozásra.
Séra Erzsébet – a rendező Szent Márton Alapítvány elnöke – szakfelügyelőként ismerte meg Baldaszti Józsefet, akinek kedves, segítőkész egyénisége azonnal eloszlatta a kezdő pedagógus minden szorongását, aggodalmát. Később a francia nyelv alapjait sajátította el tőle jó hangulatú órákon.
Szívesen hallgatta tanár úr előadásait a magyar történelemről, kiváltképp az őstörténetről. Benne az igazságért mindig kiálló őszinte, karakán embert ismerte meg. Hiszen Baldaszti József kötelességének tartotta, hogy részt vegyen 1956. októberében a kunszentmártoni közéletben éppúgy, mint a rendszerváltozás utáni újjá alakuló szabad élet formálásában.
Faragásaiban művészi látásmódot fedezett fel, olyan emberét, aki meglátja a fában rejlő szépséget, olykor a groteszk igazságot, a humort. Jó szívvel ajánlja mindenkinek a kiállítás megtekintését. Akik ismerték Jóska bácsit, újra felidézhetik kedves alakját, akik személyesen nem találkozhattak vele, azok pedig talán megéreznek valamit az alkotó emberségéből, gazdag egyéniségéből.
Tóthné Barna Mária, az egykori tanítvány, későbbi barát emlékmorzsái közénk hozták a szeretett tanár tiszteletre, szeretetre méltó alakját. Pályaválasztásának meghatározó ösztönzője volt Baldaszti tanár úr. Minden tanítványában megtalálta a jót, tetteivel, saját példájával nevelt. Az ő óráin még a legcsintalanabb gyerekek is kénytelenek voltak figyelni. Szuggesztív előadásával közel tudta hozni az irodalmi, történelmi hősöket, dramatikus játékok segítségével a diákok azonosultak velük. Legendásak voltak színjátszó és történelmi szakkörei.
Szabadidejét sem sajnálta „gyerekeitől”. Melyik tanárért keltek volna fel kora hajnalban a kamaszok, hogy együtt pecázhassanak vele? Jóska bácsival ez történt. A Túláton, kedvenc horgászhelyén szinte mindig felbukkant egy-egy tanítvány. Örömmel fogadta őket. Micsoda megtiszteltetés volt ez számukra! S ott persze nem csak a horgászatról, hanem az élet nagy dolgairól is zavartalanul lehetett beszélgetni. Óriási nevelő erő!
Kapuja mindig nyitva állt régi diákjai előtt, szeretettel, érdeklődéssel fogadta őket, figyelte sorsuk alakulását. Az '50-es évek elején Kunszentmártonba deportált családok fiai éppúgy barátra találtak benne, mint későbbi neveltjei, akik lettek akár tudósok, értelmiségi pályát választók vagy becsületes kétkezi munkások; mindegyikükben az embert látta. Nagy megtiszteltetés Barna Mária számára, hogy élete végéig szoros barátságába, bizalmába fogadta őt Jóska bácsi. Ez kötelez: továbbvinni az eszmét, folytatni kinek-kinek lehetősége szerint a közösségért végzett munkát.
Jóska bácsinak volt egy nagy álma: mint öreg cserkész, szerette volna, ha Kunszentmártonban újraindul a mozgalom. Sajnos ez még a mai napig beteljesületlen, a korábbi próbálkozások kudarcot vallottak, pedig nagy szükség lenne rá. Talán lesz egyszer olyan fiatalember, aki megvalósítja.
A kiállítás a faragások mellett felvillantja Baldaszti József tudományos munkásságát, bele lehet lapozni abba a kötetbe, amelybe 1950-től kezdve – kis megszakítással – legjobb fogalmazásait íratta be. Később ebbe kerülte saját versfaragó kedvének szülöttei is.
Megkapó és megrendítő volt a dvd lemezről levetített, tanár úr életét összefoglaló képsor és saját előadásában felhangzó egyik legkedvesebb, rá legjellemzőbb verse: Wass Albert: Üzenet haza című költeménye.
A kiállítás június végéig várja mindazokat, akik ismerték, tisztelték, szerették Baldaszti József tanár urat vagy akik szeretnék megfejteni a jeles pedagógusnak, a hűség emberének titkát.
A rendezők
