Mi és a világ -KÉSZ-ESTÉK

A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) országos civil szervezet, mely 1989-ben alakult Csanád Béla római katolikus pap kezdeményezésével és vezetésével. Kunszentmártoni vezetője 10 éve
Tóthné Barna Mária, aki segített közelebb kerülni szervezetükhöz, mesélt feladataikról, céljaikról és a következő előadásokról.

– A helyi szervezet létrehozása kinek a nevéhez köthető?
– Városunkban 2007-ben Kormos Miklós atya hívta életre a KÉSZ helyi csoportját, mely jelenleg 20 fővel működik. Eddigi működésének csúcsát a 2008-tól 2015-ig terjedő időszakban érte el, a plébánia közösségi életének meghatározó tényezője volt.

– Melyek a legfontosabb megjelenési formáik?
– Tevékenységi területünk elsősorban kulturális jellegű, de a közösségi élet szervezése is fontos helyet képvisel. 2000-ben indítottuk el a Plébániai Esték című előadássorozatot, mely 2015-t követően új névvel –Mi és a világ – KÉSZ-esték – és új helyszínen, folytatjuk kulturális, ismeretterjesztő tevékenységünket.

– Mi az előadások elsődleges célja?
– Az előadások célja elsődlegesen a helyi értékek feltárása, felmutatása volt, ezért az előadók zöme kunszentmártoni. A sok értékes ember különleges, értékes tudással ajándékozta meg hallgatóságát. Napjainkban a teremtett világ védelme, környezetünk szépítése a kiemelten vállalt tevékenység. Szeretnénk a város lakóit is aktivizálni egy-egy akcióra akár a Körös-parton vagy a város központjában.

– A következő hónapokban milyen előadásokat szerveznek közönségnek?
– Április utolsó hetében Katona Mihály mutatja be a Vekeri-tó madárvilágát. Május 22-én városunk szülötte, Szabó Miklós Xavér ferences szerzetes tart előadást A jeruzsálemi templom árnyékában címmel.

A márciusban tartott két előadás előadójával beszélgettem. Egy előadás-sorozat nyitányában vehetett részt az, aki Avanesian Alex előadására ellátogatott. Avanesian Alex örmény származású újságíró, rádiós rendező, dramaturg, a magyarországi örmények egyik vezető személyisége mesélt múltjukról, munkájukról és jövőbeni terveikről egyaránt.
– Az örmények létéről a világban mesélne picit, hogy közelebb érezhessük magunkat a témához?
– Örményország területe 445.000 négyzet km volt a XX. században. Az elhozott kiállítási anyaga, Örményország 13 fő városáról szól. Az 1915-ös népirtás során másfél millió örményt megsemmisítettek, megöltek és több millió örmény vándorolt szét a világban. Örményországban jelenleg 3,5 millió örmény él, de a világon szerteszét 12 millió. Jól beilleszkedő nép. Bárhová is menekültek a világon, mindig be tudtak illeszkedni az adott országban.

– Örményként Magyarország milyen pozíciót foglal el szívében?
–Szülőhazám pedig Magyarország, hiszen itt születtem, itt nőttem fel.

– Mi a munkásságának legfőbb célja?
–Munkásságom során mindig előtérbe helyeztem az örmény kultúra
terjesztését. Sok könyv fűződik a nevemhez. Hanem mint író, hanem, mint a lefordításban, megjelenítésben szereplő személy.

–Milyen terveik vannak ebben az évben?
– 2017. szeptemberben két nagy kihívásunk van: egy örmény fesztivál megrendezése, ami részben Budapesthez, részben vidékhez fog kapcsolódni. A másik esemény Gyergyószentmiklóshoz kötődik, ahova 180 éve települtek be az örmények és 100 éve nyilvánították várossá. A háromnapos nemzetiségi megemlékezésen az első gyergyói polgármester
emlékére - aki örmény volt - emléktábla avatására is sor kerül, aki örmény volt.

– Milyen kunszentmártoni kötődése van az örményeknek?
– A Római Katolikus Nagytemplomban van eltemetve egy örmény származású kisfiú, akinek az édesapja a templom építését anyagilag támogatta. 1230-as évek környékén érkeztek a kunokkal együtt az örmények a városba.

– Milyen ma Magyarországon a nemzetiségeken belül az örmények helyzete?
– 1994-től van Magyarországon nemzetiségi önkormányzatiság, azóta benne vannak az önkormányzati rendszerben. Négyévenként választás van. A kis létszámú nemzetiségek közé tartozik az örmény közösség. Van kulturális intézményük, színházuk, folytatják az országjárást kulturális misszió tekintetében és keresik a még ismeretlen örmény származásúakat.

DSCN0045

A KÉSZ-ESTÉK előadássorozatának soron következő márciusi előadója Dr. Barna Gábor volt, aki Demeter István tábori lelkész hadinaplóját mutatta be.

– Milyen kötődése van ezen időszakhoz és ezen belül Demeter István tábori lelkészhez?
– Demeter István édesapám gimnáziumi osztálytársa volt az egri ciszteri
gimnáziumban. Gyerekkoromtól ismertem őt. A kiváló lelkipásztor festőként és költőként is a 20. századi magyar művelődés nagyszerű képviselője. Végakarata végrehajtójának nevezett ki, s rám hagyta könyvtárát. Kunszentmártonban utcanév őrzi emlékét. Nagy műveltsége, minden szép és jó iránti nyitottsága, önzetlensége, vendégszeretete sokakat rabul ejtett, sokaknak példaként szolgált. Halála után Sajószentpéter díszpolgárává választották Életében semmilyen kitüntetést nem kapott.

–Mi az alappillére a tábori lelkész hadinaplójának?
– A tábori lelkészi napló, de még inkább a naplót író Demeter István tábori lelkész jellemzője, hogy a gyakori imádság és a szentmise napi bemutatása révén közel van Istenhez, s ezáltal az emberekhez is: a folyamatos veszélynek kitett katonákhoz, a sokat szenvedő helybeli lakossághoz és a galíciai zsidókhoz is. Feladata a háború embertelen körülményei között is az ember méltóságának megőrzése és szolgálata volt. A tartalékos tábori lelkészek viszonylag gyakran váltották egymást. Szolgálatuk három hónaptól több évig tarthatott. Demeter István másfél éve a hosszabb szolgálati időkhöz tartozott. A tábori lelkészi napló egy Istennek és embernek élő ember vallomása, gondolkodást és lelkiismeretet tisztít, egyszerre láttat fényt és sötétséget, de bátorít is, hogy az ember képes felülemelkedni a hazugság, a pusztítás világa fölé.

–Miben rejlik a tábori lelkész naplójának egyedisége?
– Történészként tudom, hogy nincs publikált tábori lelkészi napló, csupán
későbbi visszaemlékezések. Demeter István naplója ukrajnai tábori lelkészi szolgálatáról 1942-1943-ból ezért szűkszavúsága ellenére is egyedülállóan fontos forrás. Megismerhetjük a tábori lelkész mindennapi munkáját: a hősi halottak eltemetését, a sebesültek vigasztalását, az otthoniaknak írott levelek cenzúrázását, a korabeli hadsereg gondolkodásmódját. Naplója szerint a katonák erősen igényelték a lelkészek szolgálatát, hiszen az állandó életveszély közepette sokan csak Istenbe kapaszkodhattak. Szolgálata ebben megerősítő, reményt és vigasztalást nyújtó volt.