300 éves az újjászületett város Kunszentmárton 1719-2019
6. rész - A „Megszálló levél” (harmadik rész)
Volt az utanis Sokszor egymás között beszélgetések, hogy valamellyik Pusztát, az mellyeket már meg visgáltak. Szállyák meg, de semmiképen egy más között meg nem egyezhettek, hanem, majd három esztendő[1] rajtok el folyván, törtint, hogy Radits Istvány Ur Jász Mihály Telkire [Jásztelek], a Vizi Malomban menvén, több véle Lévő Társaival, akkoris az Lakó hely választás felől beszélgettek, halván Szavokat bizonyos Öreg Koldús, hozájok járúl, és így kezdi Szavainak folyamattyát. Hallom édes fiaim, hogy némely némelly Pusztákot emlegettek, hogy meg kivánnatok Szállani, lássatok mit Cselekesztek, de Én Ugyan meg öregettem, Sok Helyeket ifiúságomtúl fogvást öszve jártam, de meg vallom édes fiaim, hogy sehol jobb Lakó Helynek való Pusztát nem láttam, mint túl a Körözs Vizin Szent Márton nevezetű Kún Puszta légyen, ha valahova akartok Lakni menni, azon Pusztát el ne hagyatok. azon Öreg Embernek Szép Szavain meg nyúgodván, már többenis egyes akarattal az el jövetelre magokat ajálván, Kún Sz. Mártony Pusztájának Szemléléssire meg indúltak, és Öcsödnél a Körözs Vizin által jövén, meg Szállottak, bizonyos öcsödi Sülye Mihály igen embersiges Embernél, Kiis mind magokat, mind Jószágokat jól tartván, egészen le rajzolta elöttök Kún Sz. Mártonnak minden határjait[2], és valamiképen azon Öreg Ember nékiek meg mondotta a Szerint tanálták, már sok járások, kelések, fáradozások, és sok elme törések után, minnyájan meg nyúgottak ezen Pusztának meg Szállásan, és Karóikat a földbe vervén, nagy örömmel vissza tértek Jász Apatira, és kevés idő múlva öszve adák magokat; ezen Szám Szerint, amint itten még maradékúnknakis emlékezetinek, és más ujonnan a Kész fundusra [telekre] jövők(ne)k elöttök hordozandó tisztesség tételnek jeliért, nevezet Szerint le rajzoltatnak, úgy mint ezen irásnak idejin, 1762-dik esztendőben, 13-dik napján Januariusnak, már sokszor nevezett Nzts. Radics Istvány Ur a Helségnek Sokszor bírója lévén, de Szemei világátúl meg fosztatván, idejenek 94-dik esztendeit Helségünkben el érvén, élő nyelvivel ezen Deductiót [nyilatkozatot] maga declaralta [kinyilvánította]. Meg Szállók pedig az többiek ezek: Tótth Mátyás, Radics Gergely, Nagy Miklós, Faragó Péter, Baktaj Mártony, Pente Istvány, Józsa János, Kiss Balázs, Szilvásj Mártony, Kovács János, Juhász Gáspár, Gyenes Albert, Gyenes János, és más Szegény sorsú emberek[3]. De az nevezettek az Helségnek első zsengéjiben, a Határok ki keresésiben, és más minden impetitiók [támadás, vád] ellen Szorossan és Hathatossan éjjel nappal dolgoztak: Kik(ne)k múnkálkodások által a Posteritások [utódok], már most békességben Laknak. Az meg Szállás volt Ao 1719. Pünkösd Szombattyán.” (Vége!)
A Megszálló levél részletes elemzését lásd Barna Gábor: A történelmi emlékezet megszerkesztése… Kunszentmárton. Történeti néprajzi tanulmányok. Kunszentmárton – Szeged, 2015. 11-33.
Sülye Mihályról lásd Barna Gábor: Radics István, Kunszentmárton újratelepítője. Kunszentmárton. Történeti néprajzi tanulmányok. Kunszentmárton – Szeged, 2015. 67-75.
Dósa József – Szabó Elek: Kunszentmárton története I. Kunszentmárton, 1936.
Dr. Barna Gábor
[1] Az új lakóhelyet kereső első út 1716 őszén (vagy legkésőbb 1717 tavaszán) történhetett.
[2] Sülye Mihály valószínű azonos Kunszentmártonban 1680 körül összeírt lakossal. Ezért ismerte jól a település határát.
[3] Nem valószínű, hogy a szegénysorsú emberek jöttek Kunszentmártonba. Egy új élet elindításához anyagi tehetség (pénz, állatállomány, eszközök, ingóság stb.) szükséges volt. Radics István 14 nevet sorol föl. Ezt a listát Dósa József az anyakönyvből kiegészítette.
