Hadik András emléknap Kunszentmártonban
2018. február 23-án a Városháza dísztermében került sor a korábban az újság hasábjain is közhírelt és Mária Terézia legkiválóbb magyar hadvezére, futaki gróf Hadik András tiszteletére és az Erdélyből való visszatérése során történt kunszentmártoni tartózkodása emlékére rendezett emléknapra. Az egykorú kunszentmártoni tanácsjegyzőkönyvi bejegyzésből tudható, hogy az altábornagy úr kíséretével 1768. február 25-én délelőtt 11 órakor érkezett Szentes felől településünkre, vele utazó családtagjaival a r.k. plébánián ebédelt és éjszakára a főbírónál szállt meg, majd másnap reggel 9 órakor indultak tovább Szolnok irányába, ameddig néhány kunszentmártoni lovas is elkísérte. 1768. február 25-e tehát egy ragyogóan fényes nap városunk 18. századi történetében, amely átvilágít a századokon. Miután azonban egykori itteni jelenlétének emléke mindmáig nem került megörökítésre, ez a mostani 250 éves évforduló hozta el a megfelelő alkalmat egy méltó emlékállítás megvalósítására.
Az emléknap nyitányaként délelőtt 10 órakor Orvos-Tóth Endre úr vezetésével a karcagi Kováts Mihály Huszár Bandérium huszárai vonultak be országunk és városunk zászlóival, majd XVIII. századi hangulatot felidéző barokk zenei darab szólalt meg gitáron előadva. Wenner-Várkonyi Attila polgármester úr frappáns köszöntője után a történész konferencia szaktörténész előadói vázolták fel a kor politikai viszonyait majd Hadik András hadvezéri pályafutását és erdélyi kormányzósági szerepét. Elsőként dr. Marjanucz László a szegedi egyetem történész professzora nagyszerű előadásban ismertette Mária Terézia trónra lépésnek már a 18. század kezdetére visszanyúló előzményeit, azaz a férfiágra vonatkozó öröklési rendnek a Habsburg-ház leányágbeli leszármazottjaira való kiterjesztését a férfiág kihalása esetére. Ez a nevezetes Pragmatica Sanctio, amelyet az 1722-23.évi II.tc. iktatott a Magyar Királyság törvényei sorába. Ezt követően Lázár Balázs történész-levéltáros hasonlóan kiváló előadásban mutatta be Hadik András hadvezéri pályafutását az osztrák örökösödési és a hétéves háborúk időszakában, külön kiemelve zseniális haditettét, a porosz főváros, Berlin sikeres megsarcolását, amelyért a tábornagy úr megkapta a Katonai Mária Terézia Rend (KMTR) nagykeresztjét, a Habsburg birodalom legmagasabb katonai kitüntetését. Ezután Hadik András tiszteletére felhangzott a jászkun katonai induló, nagy tetszést aratva a hallgatóság körében. Dr. Kovács Kálmán Árpád, a budapesti VERITAS Történetkutató Intézet történésze Erdély sajátságos közigazgatási viszonyairól tartottt ritkán hallható érdekes előadást, amelyben az altábornagy úr 1764 nyara és 1768 februárja között kormányzói tisztét ellátta. A megérdemelt nagy figyelemmel kísért előadások után került ismertetésre a nekünk kiemelten fontos kunszentmártoni tartózkodás tanács jegyzőkönyvi megörökítése, majd az emlékéremmel ellátott díszoklevelek ünnepélyes átadására került sor az emléknap rendezvényein közreműködők és támogatók részére.
Az emléknap programja kora délután a Helytörténeti Múzeumban folytatódott, ahol az épület udvari frontján felavatásra került a tábornagynak a KMTR nagykeresztjének bronz csillagával díszített gyönyörű márvány emléktáblája. A táblánál Hegedűs Krisztián, városunk nagyreményű fiatal történész-muzeológusa figyelemre méltó avatóbeszédében kiemelte, hogy ez az emlékállítás gróf Hadik András kunszentmártoni emlékezetének tárgyiasult megvalósulásán túl identitáserősítő és közösségmegtartó szerepet is betölt különösen az újratelepülés közelgő 300. évfordulójával összefüggésben. Az emléknap koronája: az emléktábla leleplezése és megkoszorúzása,- amint beszédében Hegedűs Kriszitán fogalmazott,- a karcagi Huszár Bandérium tagjainak zászlós tisztelgése és dobpergés közepette ment végbe a jelentős számú résztvevő tapsától kisérve. Az emléknap a HM Látványtermének emeleti előadótermében állófogadással ért véget, amelyet a cserkeszőlői Thermál Étterem prezentált minden jelenlévő megelégedésére. A 250 éves évfordulón megrendezett emléknappal és annak rendezvényeivel városunk polgársága egy majd száz éve húzódó nemes erkölcsi kötelezettséget teljesített helytörténeti viszonylatban, hiszen jövőbeli megmaradásunk érdekében elsődleges kötelességünk megőrizni és felmutatni múltunk méltán kiemelkedő értékeit. Itt természetesen nincs hely gróf Hadik András életútjának és katonai pályafutásának részleletes bemutatására, de azt itt is nyomatékosan hangsúlyoznunk kell, hogy az a karrier, amilyet ő kisnemesi
zászlótartóként indulva az Udvari Haditanács Elnöki tisztéig (mai fogalmaink szerint a birodalmi hadügyminiszterségig!) befutott, párját ritkító,- és nemcsak a 18. század társadalmi viszonyai között. Nem véletlen tehát, hogy Mária Terézia 1888-ban Bécsben felállított monumentális szobrának 5 magyar mellékalakja között ő is helyet kapott! A sors különös kegye, hogy városunk 250 évvel ezelőtt falai között köszönthette őt, a hírneves történelmi személyiséget, amely tény mára régóta kiemelkedően fontos helytörténeti értékké nemesedett, s bár emlékének megörökítésére a szándék már korábban megszületett, nekünk, ma élőknek jutott az a nemes feladat és egyben megtiszteltetés, hogy a negyedévezredes évfordulón mi állíthattunk méltó emléket a magyar történelem egyik legkiválóbb hadvezérének!
Az emléknap sikeres megrendezésében való közreműködésért ezúton mondunk tiszteletteljes köszönetet a történész konferencián értékes előadásokkal résztvevő meghívott történész uraknak, a Cseh-Niczky Nikolett igazgatónő által vezetett kunszentmártoni zeneiskola művésztanárainak, a karcagi Kováts Mihály Huszár Bandérium hagyományőrző huszárainak, az emléktábla avatóbeszédét tartó Hegedűs Krisztián úrnak és a táblát vele együtt leleplező Dr. Pusztai Gabriella múzeumigazgató asszonynak. Hasonlóan tiszteletteljes köszönetünket fejezzük ki az emlékérmeket és a díszokleveleket készítő szegedi Szabó Géza ötvösmester úrnak és Fritz Mihály szobrászművész úrnak, a művészi emléktáblát készítő szegedi Litoszféra Kft. ügyvezető igazgatójának, Novoszáth László úrnak és feleségének, Matusevits Melinda szobrászművésznőnek, a szegedi Paloma virágüzletnek a gyönyörű emlékkoszorúért, a szarvasi Fazekas nyomdának a nagyon szép kivitelű emléklevelezőlapokért, plakátért és dekorációért, a szarvasi Szigeti György úrnak az emlékbélyegző elkészítéséért, továbbá Garáz Annamária virágkötőnek és Molnár Judit üzletvezető hölgynek az állófogadás minden igényt kielégítő biztosításáért. Külön hálás köszönetet mondunk Józsa László tanár úrnak, legkiválóbb helytörténészünknek az emléknap programpontjai hiteles kidolgozásában való értékes közreműködéséért, valamint az emléknap rendezvényeihez nagyvonalú anyagi támogatást nyújtó Dr. Szabó Lucia Mária fogszakorvos főorvosnőnek, Benke Tibor úrnak, a kunszentmártoni Gazdakör gáláns elnökének, Wenner-Várkonyi Attila polgármester úrnak és Berec Miklós Zsolt úrnak, a megyei közgyűlés elnökének, valamint a minden nemzeti vonatkozású rendezvényünket önzetlen logisztikai segítséggel támogató vitéz Víg László úrnak. Utoljára, de nem utolsó sorban ugyancsak tiszteletteljes köszönetet mondunk az emléknap rendezvényeit jelenlétükkel megtisztelő kunszentmártoni, elszármazott és a megyehatárokon túlról érkezett valamennyi polgártársunknak és vendégünknek.
Végezetül szólni kell arról, hogy az emléknapon a tábornagy úr díszvendégként bejelentett leszármazottja, Hadik-Barkóczy Szilveszter úr , betegség miatt nem tudott résztvenni, amint azonban az időjárás megengedi, feleségével együtt ellátogat városunkba és lerója kegyeletét nagynevű felmenője kunszentmártoni emléke előtt.
Dr. Szabó János
nyug. jogász, helytörténeti kutató
az Emléknap főszervezője
