„Mert Istennél semmi sem lehetetlen.” /Lk 1,37/
Beszélgetés Forgó Miklós plébániai kormányzóval
Emberközeli, őszinte és egyszerű beszélgetés Kunszentmárton új papjával, Forgó Miklóssal. Fogadják szeretettel.
- Meséljen a családjáról és arról, hogy a családban volt-e már korábban valaki, aki ezt a hivatást választotta?
- Csongrádon születtem és ott is nevelkedtem egészen 18 éves koromig. A szüleim buzgó katolikusok, de soha nem erőltettek semmit sem. Ebbe nőttem bele, jó volt látni életüket és példájukat. A családom azt szerette volna mindig, hogy boldog és kiteljesedett életem legyen. Támogattak a döntésemben.
- Mikor és milyen indíttatásból gondolta úgy, hogy Istennek szenteli életét?
- 17 évesen egyéni szentségimádás alatt jött az érzés, a sugallat, a hang, hogy jöjj és kövess engem. Csongrádon a Batsányi János Gimnáziumban tanultam. Az iskola és a templom egymás mellett volt, így gyakran részt tudtam venni a reggeli szentmisén, és
a tanórákról sem késtem el. Az érettségit követően S.E.R. Msgr. Gyulay Endre püspök atyánal jelentkeztem, aki felvett egyházmegyéjébe kispapnak. Egy évre Vácra kerültem előkészítő évre, utána öt évig Szegeden folytattam a főiskolát. 2009. június 20-án szentelt pappá dr. Kiss-Rigó László püspök úr. A barátaim kezdetben furcsállták a választásom, nehezen szoktak hozzá a gondolathoz. A gimnáziumi barátokkal, osztálytársakkal a mai napig tartjuk a kapcsolatot, rendszeresen összejárunk. Sőt, több barátom esküvőjén részt vehettem papi hivatásom kapcsán, manapság pedig gyermekeiket is én keresztelem.
- Milyen érdeklődési köre van a papi hivatásán kívül?
- A mozgás a mindennapjaim részét képezi: úszom, kerékpározom, futok. Ebben az évben kétszer már futottam versenyen negyed maratont (10,5 km.).
- Meséljen az eddigi papi pályafutásáról!
- Miután pappá felszenteltek, két évig voltam Békéscsabán segédlelkész. 2011. augusztus 1-jén kerültem Sándorfalvára plébánosnak, ahol Kunszentmártonba kerülésemig, 2018. augusztus 6-ig töltöttem papi szolgálatomat. Ez a harmadik állomásom.
- Van-e valamilyen speciális terület, mellyel a hivatásán belül szívesen foglalkozik?
- A sándorfalvi időszak alatt jött az életembe a Karolina Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium, Alapfokú Művészeti Iskola és Kollégium, ahova kezdetben rendszertelenül, míg tavaly óta rendszeresen minden hétfőn átjárok. Ez egy nagy intézmény, megtalálható benne az óvodás korosztálytól kezdve a gimnáziumi diákokig egészen az egyetemi hallgatókig mindenki. Összesen ezer gyermekről van szó. Osztályokban misét tartok, gyóntatok, egy-egy hittan órára behívnak és adott témákról beszélgetünk. Ez sokkal kötetlenebb, mint egy hittanóra. A hétfői nap folyamán bárki megkereshet, aki segítségre, egy beszélgetésre, iránymutatásra vágyik még a pedagógusok közül is. Az iskolát a Miasszonyunk Iskola Nővérek tartják fent. A tanári kar száz fő körül van.
- Több, mint másfél hónapja került városunkba. Milyenek a kezdeti élmények? Hogyan fogadták a lakosok, a templomba járók?
- Amikor megérkeztem a plébániára örömmel, kedvességgel fogadtak. Jó volt ide érkezni. Igazán jól érzem magam, tetszik minden. Nagyon sok lehetőséget látok, minden téren. Barátságos és szeretetteljes közegbe kerültem. Egyre otthonosabban érzem magam. Hálás vagyok a bizalomért, melyet az itt lakóktól kapok.
- Hogyan tervezi az egyházközség életét?
- Az aktuális feladatokat el kell végezni. Több dolog van, ami elsőbbséget élvez: ilyen a temetők és a kápolnák állapota, a harangkérdés. Meg kell keresnem azokat az embereket, akik segíteni tudnak. Sok lehetőség van, melyekkel élni szeretnék. Szeretném a szép, nagy templomot megtölteni emberekkel. Úgy hiszem, a ma emberének is alapvető igénye van a hitre, vallásra. Az Idősek Otthonában is tartok szentmisét, ahogyan az elődeim is tették. Hetente hét órát tanítok az iskolában hittant, ahol már kialakuló kapcsolatom kezd lenni a gyermekekkel, később, remélem, a szülőkkel is. Minden papnak van egy jelmondata, amit a szentelésekor választ. Mindig fontos volt az életemben, és hiszem, hogy a Jóisten ajándékai mindig működnek. „Mert Istennél semmi sem lehetetlen.” Lukács evangélium I. fejezet 37. verse.
Szeretnék az emberek mindennapi életében jelen lenni, hogy ne csupán a templomban találkozzunk. Többek között ezért is tartom fontosnak, hogy heti rendszerességgel eljárjak a városba kávézni. Jézus is ezt az utat választotta: az emberek közvetlen közelében volt, közben tanított, gyógyított. Mindenki plébánosa szeretnék lenni, aki itt él Kunszentmártonban – a kapocs ember és Isten között.
Remélem, hamarosan találkozunk is. Szeretettel köszöntöm, aki elolvasta ezt a beszélgetést. Isten áldjon és őrizzen mindenkit!
Köszönöm Renáta, hogy megkeresett!
Köszönöm a beszélgetést.
Herczeg Renáta
