I. Világháború – 1914 – 1918
100 éve múlt november 11-én, hogy véget ért az I. világháború. 1918. november 11-én reggel 5 óra 10 perckor a Párizstól északra fekvő compiegnei erdőben egy vasúti szalonkocsiban írták alá Franciaország és Anglia, valamint a Német Császárság képviselői azt a fegyverszüneti egyezményt, amely 51 hónap iszonyat után véget vetett az addig elképzelhetetlen emberi és anyagi vesztesé-geket hozó, a kortásak által már 1915-től Nagy Háborúnak nevezett gépesített népirtásnak, amelynek következményei máig hatóan meghatározták Európa népeinek, különösen pedig a vesztes országok jövőbeni sorsát.
Ami minket, magyarokat illet, a Monarchia döntően a hátországban kialakult nemzetiségi önállósodási törekvések hatására a ka-tonailag tarthatatlanná vált piavei arcvonal október végi felbomlása folytán már egy héttel korábban, november 3-án megkötötte az olaszokkal Padovában a fegyverszünetet, amely a Monarchia összeomlását és egyúttal a történelmi Magyar Királyság feldara-bolását is előidézte.
A magyar katona az első világháborúban is, - mint korábban és később is -, esküjéhez híven keményen harcolt, s a legnehezebb frontszakaszokon került bevetésre. Ennek következményeként pedig a birodalom népei közül a legsúlyosabb véráldozatot hozta meg a dualista birodalom, s benne magyar Hazája védelmében. A vitézi Helytállás azonban egyéni és családi tragédiák végtelen sorát és mérhetetlen fájdalmát hozta magával, ami egyúttal viszont az elesett hősök meg nem születhetett utódai miatt máig élő va-lóságos nemzeti tragédiát is jelent a Haza számára. Az 1920-as években a Trianonban kisállami létbe kényszerített Magyarország természetesen igyekezett felmérni a frontokon elszenvedett tényleges veszteségeinket és ennek eredményeként 1927-ben került sor a vonatkozó tragikus adatok közzétételére, amely szerint 661.000 hősi halott, mintegy 750.000 sebesült és több, mint 800.000 hadifogságba került magyar honvéd a háború tragikus vesztesége!
Városunk hősi halottainak száma a legújabb adatok ismeretében 617 fő, azaz 1 ezreléke az országos hősi halotti létszámnak! Köte-lességünk tehát emlékezni Rájuk mindenkor, hiszen a legdrágábbat, az életüket áldozták a Magyar Hazáért ! Ugyanakkor erkölcsi parancs is Rájuk emlékeznünk, amint ez a nagyváradi 4-es honvédek egyik doberdói emlékgúláján áll: „SORSOTOK A MIÉNK MARAD”. 2018.november 11-én 11 órakor, - a háborút lezáró fegyverszünet hatályba lépésének időpontjában-, polgártársaink kis csoportja valamennyi kunszentmártoni háborús résztvevőre emlékezve és előttük tisztelegve megkoszorúzta az Önkormányzat által az elmúlt évben mintaszerűen felújíttatott Hősök Szobrát, hogy mintegy városunk nevében is lerójja kegyeletét egykori hős katonáink emléke előtt ezen kivételes és megkerülhetetlen centenárium alkalmából.
Végezetül megkülönböztetett köszönetünket fejezzük ki ezúton is Garáz Annamária virágkötő hölgynek az erre az alkalomra készített gyönyörűséges emlékkoszorúért!
Dr. Szabó János
