A Magyar kultúra napja
A kézirat szerint Kölcsey Ferenc 1823. január 22. napján fejezte be a Himnusz megírását. 1989 óta emlékezünk erre az eseményre a Magyar kultúra napján. Városunk 2019. január 21-e délutánján emlékezett a Magyar kultúra napjára a Bartók Béla teremben. A zeneiskola tanárai és növendékei adtak ünnepi műsort, melyet a Makra András vezette felnőtt néptáncegyüttes fellépése zárt. Bahil-Csomán Éva, a zeneiskola igazgatója mondott ünnepi beszédet. Igazgató asszony beszédének fontos momentumaival emlékezzünk együtt a Himnusz történeti előzményére, megírásának körülményeire, nemzeti imádsággá válásának folyamatára.
„A magyarságnak a 19. századig nem volt nemzeti himnusza. Kölcsey műve előtt a katolikus magyarok nemzeti imaként a Boldogasszony anyánk című, valószínűleg a 18. század elején keletkezett egyházi népéneket, valamint az Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga kezdetű Szent István-éneket, míg a reformátusok a 90. zsoltárt (Tebenned bíztunk eleitől fogva) énekelték. Felekezeti hovatartozástól függetlenül népszerű volt a hatóságok által tiltott Rákóczi-induló. Kölcsey 1818 és 23 között jóformán alig mozdult ki szatmárcsekei otthonából, akkor is legfeljebb azért, hogy birtokával kapcsolatos peres ügyeit intézze. Öt év alatt összesen 12 verset írt, volt, hogy több mint egy évig semmit. Ismerve lassú alkotói módszerét, a verset valamikor 1822 végén kezdhette írni, a Himnusz mai születésnapja tehát csak a véglegesnek tekintett verzió letisztázásának az évfordulója. Meglepő, hogy az általa legjobbnak talált költemények között nem szerepel a Himnusz. Kölcsey később is következetes maradt e döntéséhez. Élete végén írott önéletrajzi levelében újra összefoglalta, melyek e korszakának legfontosabb versei: a Hervadsz, hervadsz, szerelem rózsája, az Ültem csolnakomban és a Vanitatum vanitas. A költő sem itt, sem hátramaradt leveleiben és prózai műveiben sem említette meg soha Himnusz című versét! 1843-ban Bartay Endre, a Nemzeti Színház igazgatója kitalálta, hogy az osztrák Gotterhalte vagy a brit God save the King mintájára a magyaroknak is legyen néphimnusza, nem Kölcsey műve jutott eszébe először. A Nemzeti Színház Vörösmarty Mihály Szózatának megzenésítésére írt ki pályázatot, a zsűriben a költővel és egy fiatal zeneszerzővel, Erkel Ferenccel. A
végül Egressy Béni által megnyert, sikeres pályázat után egy évvel, 1844. február 29-én új pályadíjat tűzött ki a Nemzeti Színház. Ekkor már „ Kölcsey Ferencz koszorús költőnk Hymnusára ének és zenekarra téve kellett népmelódiát írni a pályázóknak, akik közül a legjobbnak 20 arany jutalom is járt. A zeneszerző 1844. májusa előtt nyújtotta be pályaművét. Jeligéjét a Vanitatum Vanitasból választotta. A tíztagú bizottság egyhangú döntéssel választotta ki Erkel művét, értékelésük szerint a pályamű „a költemény szellemét leginkább megközelítő” és a „dallamegyszerűséget és hymnusi emelkedettséget legszerencsésebben” adja vissza. A megzenésített Himnuszt 1844. július 2-án mutatták be a Nemzeti Színházban. A Himnusz első számú „nemzeti imádsággá” válása csak a kiegyezés után kezdődött meg, és igen lassú folyamat volt. Először politikai rendezvényeken, nyilvános ünnepségeken, iskolai évzárókon vált szokássá, hogy a Himnuszt és a vele egyenrangúnak számító Szózatot énekelték. Csak a vers születése után nyolcvan évvel merült fel először, hogy Kölcsey megzenésített költeménye Magyarország hivatalos nemzeti himnusza is lehetne. 1923. június 10-én, alaposan elvétve a mű keletkezésének időpontját, országos ünnepséget rendeztek a Himnusz születésének századik évfordulója alkalmából.
Ezen a rendezvényen Horthy Miklós már egyértelműen állami jelképként emlékezett meg a műről. Nagyjából innentől kezdve szokás kötelezően felállva hallgatni és énekelni a Himnuszt. A Himnusz a rendszerváltás hajnalán, 1989. október 23-án került újra a politikai döntéshozók elé. A XXXI. tv 36. §-a kimondta: „a Magyar Köztársaság himnusza Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye Erkel Ferenc zenéjével.” Egy ugyancsak ekkor született kormányhatározat alapján a Himnusz szövegének születésnapja a Magyar Kultúra Napja is egyben, vagyis január 22-e. Az eredeti kéziratot 1944 óta őrzik az Országos Széchenyi Könyvtárban. A Hymnus- a magyar nép zivataros századaiból című vers így végül 166 évvel azután vált hivatalosan is nemzeti himnuszunkká, hogy Kölcsey Ferenc papírra vetette. Valóban kivételes mű: nem királyok vagy államfők megrendelésére készült, hanem több mint másfél évszázad – véletlenekkel és tévedésekkel tarkított – szerves fejlődése tette azzá, ami.”
A rendezvény képei az alábbi linken megtekinthetőek!
Herczeg Renáta
