A Balázs-kereszt felújítása és megáldása
Évek óta dédelgetett álma valósult meg a Kész Kunszentmártoni Csoportjának, amikor 2019. április utolsó vasárnapján újabb határbéli kereszt megáldására készülhettek a kunszentmártoni katolikus hívek. Az időjárás azonban közbeszólt: a várva várt eső miatt május 11-re halasztották a kereszt ünnepélyes megáldását. A KÉSZ kezdeményezésére és a munkálatok költségeihez való hozzájárulásával ugyanis megújult a Szentes felé vezető vasútvonal és a műút melletti Balázs-kereszt. Az arra járók az utóbbi időben már egyáltalán nem vehették észre az útszéli keresztet a körülötte sűrűn felnőtt akácfasurják miatt.
A felújítás már évekkel ezelőtt elkezdődött. Séra Erzsébet tanárnő – több útszéli kereszt korpuszának felújítója, egyben a Szent Márton Alapítvány elnöke – a plébánia udvarában felfedezett egy agyonrozsdásodott Jézus-testet, amiről kiderült, hogy a Balázs-keresztről lett levéve. A plébánostól elkérte, és megígérte, hogy rendbe hozza. Elmondása szerint az öntöttvas korpusz rendkívül rossz állapotban volt. Több napig áztatta rozsdaoldó szerben, majd az eredetileg fehérre festett szobrot a telekparti kereszt felújításánál használt kimaradt festékkel varázsolta a tőle megszokott igényességgel újjá.
Kész-csoportunk és Tóthné Barna Mária elnök asszony az idén tavasszal kezdte el a szervezőmunkát. A kereszt környezetét a Szent Márton Alapítvány közfoglalkoztatott dolgozói tisztították meg Kovács Tibor KÉSZ-tag, a Szent Márton Alapítvány alelnökének vezetésével. Átfestették a keresztet, a környező fákat legallyalták, átgereblyézték a gyepet.
Mindezt a MÁV vezetésének engedélyével tehették meg. Két nap múlva már a korpuszt is felhelyezték a keresztre. A kereszt történetéről Józsa László: Megszentelt kövek című könyvében olvashatunk. Az első fakeresztet bádog korpusszal 1787 körül állíttatták a Gulyás-testvérek: György, Pál és István. A fenntartására pénzalapot tettek letétbe. Az alapítólevél szövege szerint szándékuk, hogy „ezen Ns Közönség jövendőben azt cselekedgye, hogy ezen ájtatos szándékunk szerént azon Kereszt állandó s maradandó légyen.” A fenntartási alapot a Gulyás család több ízben növelte. 1878- ban Gulyás Antal és neje Pápai Ágnes újabb 10 forintot adott a Balázs-kereszt fenntartására. Ekkor találkozunk először hivatalos iratokban azzal az adattal, hogy az eredetileg Gulyás-keresztként ismert fakereszt Balázs-keresztként szerepel, és a mai nemzedékek is ezen a néven ismerik. A Gulyás testvérek által a „belső Nyomáson lévő Halmon” emelt fakereszt
az idők folyamán a korpusszal együtt végleg tönkrement, az 1966-68. között épült műút töltéséhez a halmot is elhordták.
Lázár Pál esperes-plébános 1968-ban egy Budapesten vásárolt pléh-korpusszal pótolta a régi Balázs-keresztet, melyet egy akácfához erősített. A mai, véglegesnek tűnő megoldást Nagy Ferenc esperes-plébános oldotta meg: 1985 nyarán vásárolta meg az öntöttvasból készült díszes kivitelű keresztet a régi helyére emelve, „hogy tovább hirdesse az ősök hithűségét és áldozatkészségét.”
A kunszentmártoni hívek körében van még egy hagyomány, ami miatt ez a kereszt különös jelentőséggel bír.
Évszázados búcsújáró helye volt Kunszentmártonnak Máriaradna. A pünkösdöt megelőző kedden indultak gyalogos zarándokútjukra a kunszentmártoniak és a hozzájuk kapcsolódott mesterszállási, szelevényi, csépai búcsúsok. „ A kedd reggeli szentmise a kunszentmártoni Nagytemplomban a búcsúsoké volt, akik a radnai oltárnál énekkel és imával vettek búcsút a szülőföldtől. Harangszó kísérte őket a város határáig. Kereszttel és lobogóval indultak útnak. Rövid ájtatosságra megálltak az érparti Kálváriánál. Útközben bementek az 1869-ben felépült Alsó temetői kápolnába, s a telekparti Vezérútnál lévő Balázs- keresztnél vettek búcsút a várostól. A hozzátartozók eddig kísérték el a búcsúsokat, s egy hét múlva itt várták őket” – olvashatjuk Barna Gábor: Búcsújárók című könyvében. Az utóbbi évtizedekben szintén a KÉSZ szervezésében valósultak meg a pünkösdi zarándoklatok Máriaradnára, megőrizve az ősök hagyományait. Az újra régi fényében ragyogó Balázs-keresztet az egyházközség plébánosa, Forgó Miklós atya áldotta meg, hogy az Úr továbbra is védelmezze az arra járó utazókat.
Kovácsné Szabó Katalin