Interjú Bucz Hunorral, a Térszínház igazgatójával
A budapesti Térszínház járt városunkban, és két vendégjátékkal szórakoztatta a közönséget. Vasárnap Páskándi Géza A vigéc című zord bohózatot adták elő, míg hétfő délelőtt a Pinkó és a szegényember, bukovinai székely népmesét. Az ötven éve alapított Térszínház Egyesület igazgatója, Bucz Hunor adott interjút az elmúlt évtizedekről, a kezdetekről, sikerekről.
-Milyen élmények kötik ehhez a térséghez?
-A Tisza tájához nem rokoni kapcsolatok fűznek. 1965-től 69-ig a tiszaföldvári Hajnóczy Gimnázium tanára voltam. Nap mint nap tapasztalhattam az anyanyelv éltető erejét. A felelősséget egymás iránt, mert újra meg újra meg kell küzdenünk magyarságunkért.
-Idén ötven éve alapította meg a Térszínházat. A kezdetekről mesélne nekem?
-Az idén nyáron fejeztem be színházi és pedagógiai tapasztalataimról szóló könyvemet A görgősekétől a Magyar Elektráig címmel. A görgőseké volt az a magyar találmány, amiről egy szcenírozott oratóriumot írtam és a Hajnóczy színpaddal előadtuk Debrecenben az Oratóriumi Napokon. Az átütő siker ellenére a kádári cenzúra betiltotta. Ennek következtében el kellett hagynom Tiszaföldvárt. Budapesten kerestem megélhetést. 1969 őszén a Hetek költői csoport jó néhány tagja Csepelen dolgozott a Munkásotthonban. Így sikerült ott megalapítottam a Térszínház ős-sejtjét, mint Honismereti szakkört. Több, volt tiszaföldvári tanítványom is ott volt az újrakezdés munkájában. A Magyar Elektra Bornemisza Péter Szophoklész művének magyarítása. Néhány éve mutattuk be az Óbudán működő Térszínházban. Az előadást meghívta a Nemzeti Színház is. Egy emberöltőn át élő kapcsolat fűz az alapító társaimhoz, többen is ott voltak közülük. A társulat széles műsor kínálata és a műhelymunkára épülő próbamódszere megkívánja, hogy állandó tagjaink legyenek. Pályázati színházként araszolunk évadról-évadra. A megélhetés bizonytalan, de színészeink áldozatos munkája mindig átsegített bennünket a nehézségeken.
-Mi alapján választja ki a következő előadás témáját?
-A színházteremtő képességeink, anyagi és művészi készültségünk határozza meg a darabválasztásunkat. A mai magyar társadalom telis-tele van rejtett feszültségekkel, ki nem mondott félelemmel és drámai élethelyzetekkel. Hála Istennek kitűnő magyar drámáink és remek drámafordításaink vannak, csak észre kell venni, miért időszerű ma Vörösmarty, Csokonai, Heltai Gáspár, Weöres vagy Shakespeare, Szophoklész, netán Moliére. Az igazán jelentős alkotók nem percemberkék, mint a közélet megannyi szereplője. Ezért aztán könnyű a választás.
-Mit gondol, mi szükséges ahhoz ebben a mai világban, hogy egy egyesület stabil lábakon állva dacolva a nehézségekkel ilyen hosszú időn keresztül ne csak életben maradjon, de évről-évre sikereket érjen el, fejlődni tudjon?
-Nem árt tudnunk minden káprázat ellenére, kőkorszaki géneket örököltünk. Az ember sorsa a világ színpadán az évezredek során vajmi keveset változott. Más-más díszletek közt, de a szenvedélyek, vonzalmak és taszítások, a vágyak és küzdelmek, a lét és az élet összeütközése, az élet és a halál, az ember és az Isten közti keserű és kacagtató hinta-palinta bizony nem sokban különböznek az évszázadok alatt.
-Számos díj és kitüntetés tulajdonosa. 2019-ben Jászai Mari-díjat vehetett át. Az elmúlt 50 év kemény és szorgos munkájának megkoronázása ez?
-Rendezői munkám elismerése legalább annyira dicséri a társulat volt és jelen tagjait, de a közönségünket is. A színjátékos és néző közötti szellemi és lelki kapcsolat hullámzása élteti a színházunkat. Az idén ünnepli a színház a fennállásának 50. évét. Az ünnep részeként jöttünk Kunszentmártonba is, köszönjük a fogadtatást. Eddig még a Térszínház itt nem játszott, a tiszaföldvári színpaddal viszont, talán 1966-ban már igen. A 2019-2020. évad az ötven éves jubileum jegyében zajlik. Bemutatók, találkozók és turnék. Minderről a Térszínház honlapján: www.terszinhaz.hu értesülhetnek a kedves érdeklődők.
-Köszönöm a beszélgetést.
Herczeg Renáta
