Interjú a Táncdalfesztivál győztesével
A Szolnok Tv által rendezett Táncdalfesztiválon Cseh-Niczky Nikolett, városunk gyönyörű hangú énekese állhatott a dobogó legfelső fokára. A verseny kapcsán beszélgettünk múltról, jelenről és a tervekről.
Mesélnél az első élményedről, ami a zenéhez köthető?
Az első élményem a karácsonyfa alatti közös családi éneklés. Azt követték zeneiskolai egyéni illetve családi fellépések, majd a szüleim által szervezett bálokban való éneklés. Az édesanyám kórustag volt, édesapám autodidakta módon tanult meg kedvelt hangszerén játszani és már tizenéves kora óta szórakoztatta a közönséget gitár- és énektudásával. Négyen vagyunk testvérek és egyiküknél sem volt kérdés, hogy alapfokon zenét tanuljunk, azonban testvéreim közül csak én választottam a zenei pályát.
Ki bíztatott téged, hogy a torkodban lévő kincset érdemes fejlesztened?
Egyértelműen a családom támogatott. Természetesen nélkülük és tanáraim nélkül, Cseh Olga és Tóth Tímea nélkül, nem sikerült volna. Már 12 éves koromban biztos voltam abban, hogy a zenei pálya az én utam.
Általános iskolásként már részt vettem számtalan házi, városi és megyei népdaléneklő versenyek, tagja voltam az iskolai énekkarnak és színkörnek. 14 évesen a miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola magánének - jazz-ének szakos diákja lettem és emelt szinten tanulhattam a zene szépségeit neves pedagógusoktól és előadóművészektől.
Melyik versenyedre vagy a legbüszkébb és melyik volt a legemlékezetesebb?
A versenyek az életem részét képezik a mai napig. Fontosnak tartom, hogy ezzel is tudjam magam fejleszteni, motiválni és nem utolsó sorban szeretnék példát mutatni tanítványaimnak. A legkedvesebb versenyek egyike számomra a dömsödi Europop Nemzetközi Énekverseny, ahol számos helyezést szereztem. A legbüszkébb azonban a Szolnok Tv által szervezett Táncdalfesztivál című Énekversenyen elért I. helyezésemre vagyok, mert család és munka mellett önerőből sikerült a dobogó legfelső fokára állnom. Nagyon örülök, hogy részt vettem ezen az országos versenyen.
Mely zenekaroknak vagy a tagja?
Két zenekarnak: a Tanárok együttes- kunszentmártoni formáció és a Fuvi Band szentesi csapat állandó énekesnője vagyok és nagyon élvezem. Az országhatáron belül és kívül is próbáljuk kielégíteni az igényeket. Igyekszem minden felkérésnek eleget tenni, rendszeresen fellépek helyi rendezvényeken és környékbeli programokon egyénileg is.
Mit jelent számodra a zene, az éneklés?
A zene a második otthonom, az életem, ami nélkül nem tudom elképzelni a mindennapjaimat. Nagyon örülök, hogy megtaláltam a másik felemet Cseh András személyében, akivel maximálisan kiegészítjük egymást a zenei életben is. Külön öröm számunkra, hogy kisfiúnk, Levente is örökölt jó adag művészi vénát, így az otthonunkban nap, mint nap jelen van a zene.
Milyen jövőbeli terveid vannak?
A jövő számomra teljesen nyitott. Minden lehetőséget szeretnék megragadni karrierem építéséhez, természetesen szem előtt tartva anyai mivoltomat. A tanítás is nagyon fontos számomra, ezért remélem sokáig tudok a Kunszentmártoni Zeneiskola igazgatóhelyettese és tanára lenni.
Milyen élményekkel távoztál ősszel a megnyert Táncdalfesztiválról?
Nagyon boldog voltam és mérhetetlenül büszke. Fantasztikus volt a döntőn a Tanárok együttes illetve a Zeneiskola három tagjával (Cseh András, Ifj. Cseh András és Varga Ákos) és persze a Noname zenekar tagjaival egy színpadon állni. Biztonság érzetet adott, hogy ők kísértek. Emellett felemelő érzés volt, hogy Kunszentmártonból 12 zenekedvelő is el tudott jönni és élőben buzdítottak a versenyen. Köszönöm nekik és azoknak is akik a facebook élő közvetítése mellett izgultak értem és velem együtt!
Köszönöm szépen a beszélgetést.
-hr-
