Gondolatok a megbocsátásról
„Irgalmas vagy hozzánk, Urunk, Istenünk.” (Bölcsesség könyve 11.17.)
A Nagyböjt elején a keresztény ember homlokára a pap hamuval keresztet rajzol, s közben mondja: „ember emlékezz; porból vagy és porrá leszel.” Ezzel, a bűnbánati aktussal kezdődik Jézus feltámadására, a Húsvétra való felkészülési idő.
A következő 6 hét alatt fokozottan figyelmeztet minket az Egyház a szent éltere való törekvésre, a bűnök elkerülésére. Ez van, hogy sikerül, de néha nem. Mit tegyünk ekkor? Ne keseredjünk el, valljuk meg bűnünket és forduljunk Istenhez bizalommal, mert a mi mennyei Atyánk végtelenül szeret minket. Ezt olvassuk a Bibliában: „Ő megbocsátja minden gonoszságodat;... Nem bűneink szerint bánt velünk, és nem fizet meg nekünk gonoszságainkért...Mint ahogy az atya könyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik őt félik”. (103. zsoltár 3, 10, 13. vers). Igyekezzünk minél több időt fordítani az elcsendesedésre, mert az Úr Lelke ekkor tud bennünket átformálni, szentté tenni. A jóságra vagyunk hivatva: mert meg van írva: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok.” (Péter ap. 1. levél 16. vers). Tekintsünk mi is hittel Jézusra, az irgalom forrására, aki vár minket, megtérőket. Nekünk is ezt mondja: Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: „Fiam, megbocsáttattak a te bűneid.” (Márk ev. 2 fej.,5.)
Eltöröltetnek a bűneink általi bénaságaink!
Áldott heteket kívánva: Laurinyecz Pál
