300 éves az újjászületett város Kunszentmárton 1719-2019
4. rész
A „Megszálló levél”
„Minek utánna még in Anno 1719. Nemes Jász Apáti Helsége Számos Néppel meg Szaporodott volna, és némely mostoha időkben az Nép csaknem erejin felül terheltetnék, látván az Elöl járók, hogy az meg kivántatott Summa Penzt, az Szegénység meg nem adhatná, magok között oly rendelést tettek: hogy az Kik tehetössebb Gazdák, a Szegénység Segedelmire Contribuállyonak [gyűjtsenek] annyit, melybül az meg kívántató Summa ki tellyen, és az után lassan, lassan, a Szegénységtül fogják incassálni [beszedni], amintis Nagy András nevezetű, Tanácsbéli Emberen 300 Frtokat, Sóty János akkori Törvin Birón 200 fr. és így a többinis értekekhez képest követtek. De Nagy András magát azon Pénz le fizetésire elégtelennek ismérvén, a meg adásra magát nem ajánlotta, hanem, öröke fel tartandó Dícsíretre méltó, és el felejthetetlen emlékezetű, sött Maradékinknális zengedező Szóval említendő Nemzetes, és Vitezlő Radics Istvány Uram, mint akkor időben Jász Apáti Kis Bíró, maga hathatós tanács adásával Nagy Andrást, más több jeles Férfiakkal arra ösztönözte, hogy a Népnek el sokasulása, és az Földnek szük volta miatt magok(na)k valamelly Pusztát Lakó helyül választanának. Amintis hatod magával Ló hátakon meg indúla, és elsőben a Sülyi Pusztára [Tiszasüly], mely a Tisza mellett vagyon, el érkeztek, aholis Határjait meg járván, Két napi mulatást [időzés] tettek, de azon Puszta nem lévén elöttök teczetes, Rofnál [Tiszaroff] a Tiszán által jöven, valamely becsülletes Embernél meg szállottak, kinekis Szándékjokat ki nyilatkoztatván, vették javaslását, hogy közel Tiszabőj Pusztát [Tiszabő] meg Szálhattyák; el indúlván tehát oda érkeztek, és Situssát [fekvését], Határjait meg járván, egy más között meg egyeztek azon, hogy a Folyó Tisza mellett meg telepedgyenek és Lakjonak, amintis jelül, és bizonyságnak okáért, hogy mások azon Pusztát Lakó Helynek el ne foglallyák, a Földben Karókatis vertek, mint el foglalásnak jeleit , azon idő közben érkezik egy éltes Öreg Ember hozzájok, és Munkájok(na)k czéllyát tudakozá, kinek midőn Szándékjokat fel nyitották volna, Szép Példákkal akarattyokat meg gátolta, és azt javallotta, hogy mivel a Nemes Jásságbúl [Jászság] indúltanak által a Tiszán Lakó Helyet Szemlélni, ne földes Uraság fölgyire, hanem Kún földre Siessenek, ahol mint eddig, ugy ez utánis a Földes Uraság igájátul mentek lehessenek, tanácsolta pedig, hogy Csorba nevű Kún Puszta [Kuncsorba] nem meszire lévén, azt válaszák magoknak, mert annak bőv Határja, és jó fölgye vagyon; meg nyúgodván azért azon jó Öreg Embernek beszédin, ott hattak a Tiszabői Pusztát, még a Karokat sem Szedték fel a földbül, hanem Csorbára folyvást el mentenek, mely is igen meg teczett, mivel minden felöl tágas határjai voltak, azértis a Határ járás és visgalás után a Telken a Puszta Templom mellett meg Szállottak, és Karókat a földben verték; midőn pedig mindmagok, mind jószágok a Víz nem létele miatt igen meg Szomjuhoztak volna, Kintelenek voltak azon Pusztátis ott hagyni és uttyokat tovább követni, … (Folytatása következik!)
A Megszálló levél részletes elemzését lásd Barna Gábor: A történelmi emlékezet megszerkesztése… Kunszentmárton.
Történeti néprajzi tanulmányok. Kunszentmárton – Szeged, 2015. 11-33.
Radics Istvánról lásd Barna Gábor: Radics István, Kunszentmárton újratelepítője. Kunszentmárton. Történeti néprajzi tanulmányok. Kunszentmárton – Szeged, 2015. 34-66.
Dósa József – Szabó Elek: Kunszentmárton története I. Kunszentmárton, 1936.
Dr. Barna Gábor
1.A föld birtokbavételének szimbolikus jele.
2.Telek = elpusztult település belterülete
3.Kuncsorbának nincs folyóvize.
Radics Istvánról lásd Barna Gábor: Radics István, Kunszentmárton újratelepítője. Kunszentmárton. Történeti néprajzi tanulmányok. Kunszentmárton – Szeged, 2015. 34-66.
Dósa József – Szabó Elek: Kunszentmárton története I. Kunszentmárton, 1936.
Dr. Barna Gábor
