300 éves az újjászületett város Kunszentmárton 1719-2019

300 éves az újjászületett város Kunszentmárton 1719-2019
9. rész - Radics István, a „megszállás” vezetője

Kunszentmárton újratelepítése egy öntudatos csoport jól szervezett és körültekintően végrehajtott akciója. Vezetője Radics István jászapáti kisbíró volt. Radics István halálhírét a kunszentmártoni Szent Márton Plébánia halotti anyakönyve örökítette meg: „Stephanus Radics famosus et a[ni]mosus Vir ille, qui ante an[n]os 46 implantavit hanc Possessionem Obÿt tam ae[ta]tis anno 95 Sol[iciter]” (1762. február 22. Radics István, az a híres és lelkes férfi, aki 46 évvel ezelőtt ezt a falut megalapította, elhunyt mintegy 95 éves korában.) Születési helyét nem ismerjük. Életkora alapján feltehetően 1667-ben született.

A nagy kort megért és idős korára megvakult Radics Istvánról Nagy Pál, Kunszentmárton akkori plébánosa írta e szavakat. Az a Nagy Pál, akit már az 1745-ben, a redemptióval visszanyert kegyúri jogok alapján választottak plébánossá, s aki maga is helybeli születésű volt. Radics István rászolgált a halotti anyakönyvben használt jelzőkre kisbírói tevékenységével, a kunszentmártoni megszállás levezénylésével, az új település közigazgatásának megszervezésével, s becsületes főbírói munkájával.

Mit tudunk életéről? Vándorfy Jánosnak a jászapáti plébánia történetéről szóló munkája a Radics (Radits, Radich) családot a horvátországi Gradiskáról származtatja. Az 1699. évi ún. Pentz-féle összeírás még nem említi őket. A Német Lovagrend egy 1713-as összeírásában azonban már két Radics családfő (Radics István, Radics Gergely) is szerepel. Valamikor 1699 és 1713 között kerülhettek tehát a településre. Az összeírásban szereplő Radics István azonos lehet am kunszentmártoni kirajzást vezető személlyel. A Radicsok valószínűleg leszármazottai annak a Radics Gáspárnak, aki nemességét III. Ferdinandtól 1652-ben nyerte el, s akinek nemességét Heves és Külső Szolnok vármegyében 1653. évben hirdették ki. Nem kizárható, hogy Radics István azonos a nemességet nyert Radics Gáspár István nevű gyermekével.
Egy 1713-as összeírás szerint Radics István jászapáti gazdaságában 8 ökör, 2 fejős tehén, 2 ló, 1 ménesbe járó ló, 40 disznó, 2 kila búza, 30 kila köles és 20 kila árpa volt található. Radics István kisbíró volt az 1710-es években. A kisbíró rangsorban a főbíró, a másodbíró (törvénybíró), a tanácsbeliek, az adószedő (perceptor) és a rendre ügyelő hadnagy után következett. Alatta álltak még a bakterek, a tizedesek és a helység gazdaasszonya. Kunszentmártoni anyakönyvi adatok alapján tudjuk, hogy Radics István felesége Fazekas Sára volt, aki 56 éves korában, 1739. november 28-án hunyt el, tehát 1685 körül született. Vándorfy János szerint a Fazekas család eredeti jászapáti lakosnak számít.
Feltételezhető, hogy a Jászapátira költöző Radics család a helybeliekkel való összeházasodás révén gyökeresedett be a jászsági társadalomba. Az ő fiuk volt Radics István, aki tíz esztendős gyermekként szüleivel együtt érkezett új lakóhelyére. Radics István Kunszentmárton egyik legmódosabb embere volt az 1720-1730-as években. Az 1720-as években 11 mérő szántóföldje, 10 kaszás rétje volt, 4 jármos ökre, 2 fejős tehene, 3 lova, 5 csikója, 11 üszője, 4 ökre és 60 juha.
Amikor 1745-ben, a jászkunok önerőből váltották meg magukat a jobbágysorból, akkor a befizetett összeg arányában kaptak földet. Radics István a legnagyobb földváltók között szerepel a maga 250 frt-jával, amihez később még 66 forint (pózna) értékben vásárolt földet. A család kunszentmártoni lakóházának helyét nem ismerjük. A korabeli településszerkezetnek megfelelően biztos volt egy házuk a belső magban és egy ólaskertjük a település külső övezetében.
Radics István az 1720-as évek közepére beteg lett. Csak mankóval tudott járni. Betegségéből a máriaradnai Szűzanya kegyképénél gyógyult meg 1726-ban. Ettől kezdve Máriaradna pünkösd szombati búcsúja a kunszentmártoniak „nemzeti búcsújának” számított. Az esetet a csodás gyógyulások (mirákulumok) kéziratos máriaradnai könyve pontosabb diagnózis közlésével jelzi:
„Stephanus Radics, Kún-Szent-Márton… gravibus tumoribus, et ulceribus sanantur” (Radics István súlyos daganatokból és fekélyes sebekből meggyógyult). De közli az esetet a nyomtatott mirákulumos könyv is. Radics István mellett más kunszentmártoniak is visszanyerték egészségüket a Radnai Szűzanya közbenjárására (1727-ben Gulyás Mátyás, 1746-1749 között Szabó István). Ennek a máig fennálló lelki kapcsolatnak emléke a Nagytemplom bal oldali hajójának Szent Ferenc oltárán látható Radnai Szűzanya kép az 1730-as évekből. Valószínű, Radics István csodás gyógyulása szerepet játszott az ábrázolás elkészítésében. Radics István túlélte az 1739. évi nagy pestisjárványt, ami a település lakosságának nagy részét elvitte.
A község tanácsa általában 12 szenátorból (esküdt) állt, élén az egy évre választott főbíróval. Hivataluk gyakran akadályozta őket a saját gazdaságuk vitelében. Ezért hivatali idejük alatt a tanács tagjai a jászkun kerületek minden helységében adómentességet (immunitás) élveztek, és felmentették őket a közmunka alól is. A tanácsüléseken a főbíró elnökölt. Utalványozási joga volt. Munkájukat a másodbíró segítette. Volt pusztagazda is, aki Mesterszállásra és Kuncsorbára ügyelt. A nótárius, a jegyző kinevezett, fizetett tisztségviselő volt.
Radics István és az első főbírók idejében véghezvitt középítkezések közül a községháza, városháza, három templom, iskolák, boltok voltak a legfontosabbak. A község-, később városháza valószínűleg a mai helyén épült fel a községgé szerveződés elején. A mai Deák Ferenc úti iskola helyén pedig a Nagykun kerületi ház kapott helyet, amit azután 1783-ban költöztettek át a Körös partján felépült, ma is látható épületegyüttesbe. Helyén pedig a fiúk és a lányok iskolája épült fel. Radics István sírjának helye ismeretlen. Bizonyos, hogy a mai templomot egykor körülvevő téglakerítésen belül temették el. 1990 után Józsa László tanár úr javaslatára utcát neveztek el Radics bíróról. A vállalkozó szellemű, mindig a közösségért dolgozó Radics István élete példa lehet a mindenkori városvezetés, de minden kunszentmártoni előtt is, hiszen úgy dolgozott a közösségéért, hogy cselekedeteit mindig Isten törvényeihez mérte!