HÁLAADÁS
Hívő közösségünk tavasszal kivonul a határba, ahol imában kéri Isten áldását a jó termésért. Íme, itt az ősz, amikor a termés java már a magtárakban van. Ismét fontos dolog jött el életünkben, a hálaadás. Megköszönni a Mennyei Atyának az évi támogatást, az alkalmas időjárást, amellyel a szorgos munkát eredményessé tette, beérlelve az elvetett magokat. A 65.zsoltárban ezt olvassuk: „Gabonával látod el az embereket, így gondoskodsz a földről. Barázdáit megitatod, göröngyeit elegyengeted, záporesővel porhanyítod, növényzetét megáldod.” Ezért az isteni jóságért minden évben egy vasárnapi szentmisében hálát adunk mindazokért a javakért, amiket betakaríthattunk. Lehet, hogy nem mindig úgy alakult az időjárás, ahogy az nekünk tetszett volna, de ismét megtapasztalhattuk, hogy nem maradtunk kenyér nélkül, Isten gondoskodik rólunk. Pál apostol így tanít minket is a filippi hívekhez írt levelében: „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.” Ezt kell tennünk mindenkor; hittel ráhagyatkozni Istenre, aki szerető Atyaként van irántunk, mint ahogyan napról-napra,
évről-évre tapasztalhatjuk. Ismerős a mondás: „Hiába az ember iparkodása, ha nincs rajta Isten áldása!” Kérjük hát nagy bizalommal az áldást Teremtő Istenünktől!
Laurinyecz Pál
