A Monarchia katonai összeomlásának kezdete: csata (háború) vesztés a Piavénál
Ennek a cikknek tulajdonképpen tavaly kellett volna megjelennie, de a MÁV Nosztalgia Kft. ebben az évben indította el az utolsó háborús év döntő hadműveletének egyik helyszínére a nagysikerű Isonzó Expressz elnevezésű járatát augusztus 5-9.-e között Itáliába. Ennek a minden szempontból rendkívül jól megszervezett útnak,- helyhiány miatt -, csak a piavéi frontszakaszt érintő eseményeit tudom itt dióhéjban felidézni, utalva itt az 1918 nyarán lezajlott rendkívül balszerencsés hadi vállalkozásra. De miről is van szó tulajdonképpen? A katonai terv lényegében arra épült, hogy a németek döntőnek tervezett nagy tavaszi támadását Nyugaton, a Monarchia minden erejével támogassa az olasz frontvonal Piavé menti áttörésével a végső győzelem reményében. Ennek érdekében Északnyugaton, a Garda-tó környékétől a Piavé mocsaras délkeleti adriai tengeri torkolatáig húzódó több száz km-es negyed köríves támadási vonalán három szakaszon indult meg június 15-én a rosszul előkészített és lerongyolódott, agyonfáradt osztrák-magyar katonákkal a támadás, megfelelő utánpótlás biztosítása nélkül, amelyet a folyó 3 nappal későbbi hatalmas áradása is végképp ellehetetlenített, s ennek következtében a támadás a folyó középső szakaszán 6 nap alatt összeomlott. A kapcsolódó hadműveletk révén viszont július 10-éig elhúzódott 150.000 fős veszteséget okozva a Monarchia elcsigázott hadseregének! Ez kétségtelenül megmutatta, hogy a Monarchia katonai ereje a végére ért, s amelynek majd az október végi Vittorio Veneto-i csata adta meg a kegyelemdöfést!
Mi ezen a területen egy imitált légi harci bemutatót tekintettünk korabeli gépek utánzatával, majd innen a középkori hangulatú Citadella kisváros gyönyörűen gondozott osztrák-magyar katonai temetőjét kerestük fel, ahol szép megemlékezésen vehettünk részt. Feltétlenül meg kell még említenem, hogy az utolsó nap reggelén a foglianoi (ejtsd:foljánói) osztrák-magyar katonai temetőben rendezett felemelő megemlékezésen vettünk részt, amelyen a megjelent olasz és magyar előkelőségek közül Szegő László dandártábornok, Áder János köztársasági elnök főhadsegéde nagyon szép beszédet mondott és koszorúzott. Jelen volt az osztrák Fekete Kereszt hadisírgondozó egyesület képviselője is és a városka polgármester asszonya. Díszőrséget az olasz tengerész és hegyivadász hagyományőrzők adtak és természetesen az olasz-magyar barátság jegyében elhangzottak a himnuszok is. A piavéi csata kapcsán a kunszentmártoni részvételről is meg kell emlékeznünk: Ecsédi János,- Láziné Ecsédi Magdolna és Balla Károlyné Ecsédi Mária unokabátyja 26 éves korában, 1918. július l-én halt hősi halált Asiago-nál (ejtsd:Asziágó). Az Alsó-temetőben lévő családi kripta sírkövén neve és halálának helye az itt látható fényképével együtt feltüntetésre került, de teste örökre olasz földben nyugszik. Biró János szerencsésen itt esett francia hadifogságba és hosszú évek múltán hazatérhetett szülőföldjére.
Dr. Szabó János
