Benke találkozó
„Az elődök tisztelete és emlékük megbecsülése az alapja a családszeretetnek és egyszersmind a hazafiasságnak is”
gróf Eszterházi Péter
Egyszer régen, nagyon régen….. kezdhetném így is a történetet, mert valóban, ez a történet 300 éve kezdődött. Szeptember 14-én nem csak városunk ünnepelte újratelepítésének 300-ik évfordulóját, hanem a háttérben meghúzódva, a Gazdakör épületében egy család is megünnepelte 300-ik születésnapját. Ez a család nem más, mint a Benke család.
A török korban a pusztítások következtében többször is elnéptelenedett a falu, s 1699-re lakatlanná vált. A teljesen elnéptelenedett „Szent Mártony pusztára” 1718-tól érkeztek folyamatosan jász betelepülők Jászapátiból és Jászalsószentgyörgyről. Ekkor érkezett ide Benke Gergely családjával, köztük három fiával: Gergellyel, Józseffel és Mátyással. Eme három fiú leszármazottai a mai napig itt élnek, vagy a környező településeken.
„...Szent ez a föld, amelyen állunk. Imádság és verejték érleli...”
….a szülőföldemény az anyanyelv mellett a legnagyobb ajándék, amit az ember egyáltalán kaphat! „ (Bálint Sándor naplójából)
Úgy 15 éve egy fiatalember, Benke Zoltán Solymárról álmodott egy nagyot: felkutatja a családját! Segítségre talált néhai Benke Tibor kunszentmártoni és néhai Benke Mátyás nyékládházai rokonok személyében. Több év szervezkedés után létrejött egy példaértékű, mondhatni történelmi esemény. Az ország számos területéről érkeztek Benke leszármazottak akik jelenleg kb. 700 főt tesznek ki. Nem ismerték egymást, soha nem találkoztak, de néhány perc múlva már mindenki ismert mindenkit, mintha együtt nőttünk volna fel. Csillogtak a szemek, mosolyra húzódott minden száj, és boldogok voltunk, mert IGEN, egy család vagyunk! Felejthetetlen volt minden pillanat és eseményekben gazdag nap volt. Úgy érzem ez az idézet nagyon találó erre a napra.
„Az élet nem azzal mérhető,
milyen sokáig lélegzünk,
hanem azokkal a pillanatokkal,
amelyektől elakad a lélegzetünk”
A találkozót Benke Tiborné Margitka nyitotta meg, köszöntőt mondott Wenner-Várkonyi Attila polgármester úr, valamint Benke Zoltán szervező. Zoltán fia, János kürtön, Balla Tibor citerakíséretében előadta nekünk a „Jászkunsági gyerek vagyok” című dalt. Ezt követte több, nagyon érdekes és tartalmas előadás. Dr. Barna Gábor néprajzkutató az elmúlt 300 évről, Józsa Lászl ó tanár úr a „Benkék Kunszentmártonban”, Benke Tibor a családnév eredetéről, Kovács János helytörténész Mesterszálláson élő Benkékről tartott előadást, végezetül Benke Zoltán a család XVIII. századi történetébe engedett bepillantást. Megemlített egy nagyon érdekes szálat. Laborfalvi Róza (született Benke Judit) révén, aki Jókai Mór felesége volt. Bizony, híres ősök is vannak köztünk és nem csak „hétszilvafás nemesek”. Ez a nap, valóban a családról szólt. Hirtelen rengeteg ismerősünk, rokonunk, családunk lett. Boldog volt mindenki, és nem volt olyan arc, amelyen ne csillogott volna a mosoly a boldogságtól. Ez bizony nem jöhetett volna létre Benke Tibor, felesége Margitka, Benke Mátyás és Benke Zoltán áldozatos munkája nélkül! Köszönjük Nektek, hogy ilyen nagy családot kaphattunk Tőletek. Köszönjük ezt a példaértékű eseményt, melyről nagyon sokan példát vehetnek. Bebizonyítottátok, hogy nincs lehetetlen, csak igaz, becsületes család kell hozzá, no meg összetartás és kitartás.
Bízom benne, hogy jövőre újra találkozunk!
Lukács Attiláné
